A láthatatlan kéz és a tőkefelhalmozás viszonya
A kapitalista rendszer működésének egyik sarokköve az ideális tőkés termelés elmélete, mely szerint a vállalkozók a piaci igények kielégítésére kisebb cégek létrehozásával indulnak, és ha a helyzet megkívánja, akár összekapcsolódnak is. A piac szabályozza az árakat, ezáltal fokozva a vásárlóerőt és az áruk mennyiségét, ami elvileg mindenki számára előnyös lenne. Azonban e távlatokból nézve éles ellentét mutatkozik a valóság és a tankönyvekben leírt ideális forgatókönyv között. A magántulajdon nem csupán motorja a gazdasági fejlődésnek, hanem akár fékezheti is azt.
Tíz évvel ezelőtt részt vettem egy filmprojekt kidolgozásában, amely a második világháború eseményeit akarta bemutatni hazánk szempontjából. Az orosz partner együttműködése mellett egy olyan német céget céloztunk meg, amely már régóta jelen van Magyarországon. Az első találkozón, ahol a történetet hoztuk fel, a nehezen megnyerhető német partner a megbeszélés során a költségeket vette elő, és már az elején láthatóvá vált, hogy a lehetőségek korlátozottak: az orosz befektetők csak a forgalmazási jogokkal akarnak belépni, míg a magyar közönség a piaci elvárások alapján nem biztosítana kellő érdeklődést. Végül a film elérhetősége, lehetősége sajnos távolról sem volt olyan kézenfekvő, ahogy azt előzetesen idéztük.
Különbségek a gazdasági és a kulturális szféra között
E tapasztalat rávilágított arra a szakadékra, ami a gazdasági elvek és a tartalmi értékek között húzódik. A különböző érdekeltségek miatt sok kreatív elképzelés hal el, mielőtt megvalósulna. A tőkés rendszer alapvető elméletei – mint Adam Smith “láthatatlan kezének” elmélete – azt sugallják, hogy a magánérdek és a piacok közötti kölcsönhatás automatikusan a gazdaság fejlődésének kedvez. Ám a gyakorlatban igen sok esetben éppen a monopolhelyzetek, a tőke koncentrációja és az állami protekcionizmus éket vernek a gazdasági rendszerek közé.
Jelenleg mindannyian tanúi vagyunk annak a komplikált, átláthatatlan struktúrának, amely a “láthatatlan kéz” működésének következménye. A politikai narratívák folyamatosan eltérhetnek, elferdítve a gazdaság igazi működését. A globalizáció, a nemzetgazdaságok újjáélesztése, vagy az elituralom mind olyan kérdések, amelyek inkább a közvitatások izgalmas vagy kevésbé zavaros témái, de a kapitalizmus alapvető problémái ritkán kerülnek szóba.
A tulajdon létjogosultsága és a gazdasági vezetés problémái
A magántulajdon, tehát a vállalkozói szemlélet jótékonyan hat, mégis hasznossága csupán a kisvállalkozások példáiban mutatkozik meg igazán. Ezekben az esetekben a tulajdonos aktívan jelen van a piacon, közvetlen kapcsolatban áll az ügyfelekkel. azonban ha a vállalkozás túl nagyra növi ki magát, korlátozottan lehet csak megvalósítani a valós igények kielégítését. Ilyenkor a tőke önállósodik, ami a spekulációs szándékokhoz vezethet, ezzel a gazdaság javai nem hasznosulnak.
Rendszerszintű problémák a médiában
A média világában is érezhető a tulajdonosi érdekek torzító hatása. A Népszabadság megszüntetése például egyértelműen politikai okokra vezethető vissza, csakúgy, mint a jelenlegi médiapiaci helyzet, ahol a finanszírozási háttér megszűnése és a vállalkozói adósságok összevonása egy újabb rendszerszintű kihívást jelent. Ha a tulajdoni struktúrák és a szerkesztőségek látásmódja között továbbra is jelentős eltérések maradnak, elképzelhető, hogy megszűnik az ország egyik legismertebb és legrégebbi napilapja is.
Ez nem csupán morális, hanem mélyebb, rendszerszintű probléma, ami a gazdasági tulajdon- és tőkefelhalmozás hatásaival függ össze. Ha a tulajdonlás és a cégek működése között nincs közvetlen kapcsolat, a közérdek kétségbeesett helyzetbe kerülhet. E helyzet megoldása érdekében elengedhetetlen a tulajdonviszonyok újragondolása és a magántőke felhalmozásának korlátozása, valamint a dolgozói kollektív tulajdonformák előtérbe helyezése.