Tikkad a vidék a szárazságban, szerényebben mézel a Dráva-völgye is
Hidasi Zoltán ötvenéves családi hagyományt folytatva foglalkozik fenyőfákkal a barcsi határvidék zárkerti területén. A sokasodó csontszáraz időszakok miatt azonban az elmúlt nyolc évben telepített több tízezer csemetéjéből jóformán semmi nem maradt meg. A család megélhetésére gondolva kitanulta a méhészetet, amelyet három éve fejleszt. A klímaváltozás ezt a tevékenységet sem kíméli.
A Dráva mentén Barcsról nyugat felé haladva kiégett legelők és szomjazó ligetek vezetnek a zártkertekig, ahol a 6-os út szélén tanyaszerű épületek húzódnak meg. Az utolsó, több mint háromhektáros terület a Hidasi családé. A hátsó telekhatár az erdőszél, ami után már a Kis-Bók és a Vörös part nevű vizes élőhelyek következnek, és pár száz méter után a Dráva határfolyó.
Hidasi Zoltán hivatásos katonaként kezdte a pályáját a szolnoki könnyű vegyes ezred kötelékében. Bejárta az ország számos szegletét, legutóbb Nagykanizsán a kiképzésben vett részt. Mintegy két évtized egyenruhás szolgálat után szerelt le. Időközben úgy döntött, hogy fokozatosan átveszi édesanyjától a fenyőtermesztés vállalkozását.
– Édesanyám vette nekem az első telkeket még gyerekkoromban, és én bővítettem később a területet – meséli Zoltán. – Beadtunk egy gazdaságátadási, generációmegújítási pályázatot, hogy végleg átvegyem a tevékenységet. Régóta telepítünk csemetéket, évente 4-5 ezret. Ez évi több százezer forintos befektetés.
Ültettem magágyastól az iskolázottig mindenfélét, de 2018 óta szinte semmi nem maradt meg belőlük. Átgondoltam az öntözés lehetőségét is, de több tízmilliós árajánlatot kaptunk, úgyhogy ezt kénytelen voltam elvetni. Harmincnyolc méter mély fúrt kútból veszem a vizet, amivel a méheket tudom itatni.
A szárazság és a forróság egyre elviselhetetlenebb nyarakat hozott az elmúlt években a Dráva-mentén is. Zoltánnak erős a gyanúja, hogy a JÉGER elnevezésű jégkármérséklő rendszer befolyásolja a csapadék mennyiségét.
– Ha esőfelhő jön vagy akár vihar élénk villámlással, dörgéssel, végül mindig eloszlik, mire ideérne – mondja Zoltán. – Olvastam egy tanulmányt, ami szerint a JÉGER nemcsak a jégszemcséket porlasztja, hanem az esőcseppeket is. Árulkodó számomra, hogy 2018 óta indult be az úgynevezett jégkármérséklés, és azóta száradnak a fenyőim.
A jégkármérséklő rendszerben országszerte mintegy 1000 automata és manuális talajgenerátor segítségével juttatnak a kifejezetten jégveszélyes felhőkbe acetonos ezüst-jodid-oldatot. Ezt a gyakorlatot időről időre viták övezik, ám a szakemberek szerint a rendszer nincs negatív hatással a csapadékmennyiségre.
A szárazság és a forróság térnyerése makacs tény. Zoltán ezért kezdett el a fenyőtermesztés mellett más tevékenység után nézni. A méhészet mellett döntött, részben családi hagyományok miatt.
– A nagypapám méhészkedett, vándorolt is vasi akácosokhoz – meséli. – Elvégeztem egy méhésztanfolyamot, és beiratkoztam a MATE-ra is, ahol mezőgazdasági mérnöknek tanulok.
Azonban a méhészetben is érezni a klímaváltozás hatását. A növények nektártermelése, virágportermelése érezhetően visszaesett a szárazság nyomán. Ha nincs eső, akkor a növény nem tud miből nektárt termelni, mert az életéért küzd.
Zoltán egy akácos mellé telepítette a méhészetét. A növendékfák a fenyőcsemeték árnyékolásában is nagy segítséget jelentenek.
– Idén mézelt először az akác, és most éppen ennyivel lett több mézem, mint tavaly – mondja Zoltán a kaptároknál. – A szezon utolsó pörgetésén harminc kilót pörgettem a minap, tavaly ilyenkor ennek a kétszerese volt a termés. Az akác arról híres, hogy mindent túlél, de most szenved.
A méhek minden létező virágra rámennek. Ha nincs akác, akkor a búzavirágot vagy más vadvirágot keresik. Ha semmit nem találnak, akkor rámennek a levéltetvekre, és az ebből keletkező mézharmatot hordják be.
Zoltán azt mondja, a régi méhészek 100-150 hordós akácméztermésről meséltek. Neki jelenleg 82 méhcsaládja van, és a tízhordós akáchordást már nagyon jónak tartja.
Hidasi Zoltán a mezőgazdaságra teszi föl az életét. A tervei között szerepel az is, hogy amennyire lehet, megpróbál önellátó élelmiszer-gazdaságot építeni. Csak bízni tud benne, hogy a soha nem látott szárazságokat végre csapadékosabb évek követik.
