Ígéri, fizetünk
Orbán Anita a kanadai körútján benézett a torontói IV. Törőcsik Mari Filmfesztiválra. A udvariassági körök után – megemlékezés a magyar emigránsokról, megköszönve nekik és leszármazottaiknak, hogy életben tartják a magyar kultúrát – hangsúlyozta, hogy itthon majd stabil és kiszámítható keretet biztosítanak a magyar filmes adókedvezmény-rendszernek.
Szép kör. Természetesen dicséretes dolog, ha egy külügyminiszter ápolja a határon túli magyar közösségekkel a kapcsolatot, és beköszön egy olyan államilag támogatott rendezvényre, ahol a közelmúlt független alkotásait is műsorra tűzték.
Ami viszont nem teljesen egyértelmű, hogy az ezen az eseményen tett ígéret kinek is szólt. Mi tagadás, komoly problémáról van szó, hiszen a még Andy Vajna által kitalált és törvényileg átvert filmes adókedvezmény a hazánkban forgató külföldi produkcióknak kedvez (30 százalékos visszatérítéssel), és ennek következtében Budapest az egyik vezető bérmunkabázis lett. Ebbe a fotelbe ült bele aztán Káel Csaba, aki nem restellte a sikereket hangoztatni, egészen addig, amíg az Orbán-kormány a kiürült kasszákkal szembesülve elkezdett sorszámokat osztani, mint az SZTK-ban – majd ha sorra kerülsz, megkapod, amire vársz. Hovatovább az új pályázatok befogadását is felfüggesztették. Ez bőven elég volt ahhoz, hogy a nagy amerikai stúdiók Csehországot, Bulgáriát vagy Romániát írják fel a listájuk élére, ha a régióban szándékoztak forgatni.
Aztán amikor már kellően nagy volt a baj, a választási láz hevében Orbán Viktor – mintha mi sem történt volna – még filmes nagyhatalmi főúrként beszélt a megújult fóti stúdió megnyitóján, háttérben a mintegy 25 milliárd forintnyi állami pénzből forgó Hunyadi-sorozattal.
A tizenhat éves NER-korszak a magyar filmes szcénát totálkárosra verte szét. A haverok által forgatott, túlárazott népnemzeti alkotások, a kiéheztetett alkotók és az elkergetett bérmunkák nyomában a Filmreform keretein belül is vitát generált, mit lenne érdemes orvosolni: a nemzeti filmkultúrát vagy a világ forgatásaiba betagozódó filmipart? Az egyik csak viszi a pénzt – a másik hozza is?
Annyiban biztosan igaza van Orbán Anitának, hogy a számlákat ki kell fizetni. Stílusosan Kanadában ígérte meg ezt, abban az országban, mely a bérmunka terén a legnagyobb konkurenciánk. Igaz, ebből a szempontból egyek vagyunk: Donald Trump szemében legalábbis.
