Lakhatási válság Magyarországon: szabályozatlan támogatások, elszabadult árak
Magyarország az elmúlt évtizedben európai összevetésben az élen járt a lakásárak és a bérleti díjak drágulása terén, mégsem alakult ki széles körű tiltakozás. Győri Péter szociálpolitikus, lakáspolitikai szakértő szerint a lakhatási válság több, egymással összefüggő problémából áll: a lakáshoz jutás nehézségeiből, a lakásfenntartás egyre súlyosbodó terheiből és a lakhatás minőségének különbségeiből.
A szakértő szerint a fejlett világ nagyvárosaiban a nemzetközi ingatlanbefektetők megjelenése és a tartósan alacsony kamatok miatti ingatlanberuházási bumm torzította el a lakáspiacot: a kínálat nőtt ugyan, de magas profittal és magas áron. Ehhez sok helyütt a szociális-lakhatási pénzügyi transzferek fokozatos visszavágása társult, ami hozzájárult a nyugat-európai tüntetésekhez. A kormányok nem szívesen nyúlnak a juttatásokhoz, ám a lefékeződő gazdasági növekedés miatt kevesebb a költségvetési forrás.
Nyugat-Európában a lakhatás szabályozása évszázados hagyományokra épül, és bár az új piaci helyzetre nem mindenhol reagáltak időben, a keretek alapvetően megvannak. A lakásépítést elsősorban telekgazdálkodással és adókedvezményekkel támogatják, és kiemelt szempont, hogy mit és mennyiért építenek. Magyarországon ezek a hagyományok a második világháború után megszakadtak, a rendszerváltás után sem épültek újjá, így sem a lakbérek, sem a lakásberuházások szabályozása nem igazodott az új viszonyokhoz.
A hazai lakásberuházási szektor a szakértő szerint rendkívül alulszabályozott: a központi költségvetési támogatásokat és olcsó állami hiteleket kapott beruházók szabadon dönthettek arról, mit építenek és mekkora profittal értékesítenek, a lakáskiadásban így irodaként használt ingatlanok is megjelentek, ami a bérleti díjakat is felhúzta. Az elmúlt másfél évtized lakáspolitikája elsősorban a keresletet élénkítette, ez pedig árfelhajtó hatású volt: az állami támogatás szinte az utolsó forintig beépült a lakásárakba, a piac pedig a bérleti díjakban azonnal beárazta, ami végül tönkretette a támogatások hatását.
Nyugat-Európában ezzel szemben csak úgy adnak lakáshoz jutási támogatást, hogy a másik oldalon szabályozzák a lakbéreket, a bérbeadást vagy a lakáseladás feltételeit, és meghatározzák, adott család és adott komfortfokozatú lakás esetén mekkora lehet a lakbér. Így a beruházóknak is marad profiljuk, de moderált mértékben, mert az állam által teremtett kereslethez igazodva juthatnak hozzá az érintett csoporthoz.
A legsürgetőbb teendő a szakértő szerint egy átfogó lakásügyi szabályozórendszer kialakítása lenne, amely a lakáshoz jutástól a lakásvételen és a lakásfenntartáson át a bérbeadók és bérlők jogaiig, valamint a rövid és hosszú távú bérletek szabályaiig terjed. Ez hosszú folyamat, amelyet folyamatosan karban kell tartani, és amelyben szerepet kaphatnának a különböző mozgalmak és pártok is. Egy ilyen rendszer nagyobb biztonságot adna a bérbeadóknak és a bérlőknek, a beruházók pedig értenék és követni tudnák a játékszabályokat.
