Lakhatási válság: a bérlakáspiac nem épülhet vadkapitalista elvekre
Európában a megélhetési válság nyomán kialakult tüntetéshullám miatt kormányok sora él át kínos pillanatokat, világnézettől függetlenül. Magyarországon az elmúlt másfél évtizedben a probléma súlyához képest szinte hangtalanok maradtak az elégedetlen tömegek. A lakhatási válság részleteiről Győri Péter szociálpolitikus, lakáspolitikai szakértő beszélt.
A szakértő szerint a globális turizmus a Covid utáni években a nagyvárosokban, így Budapest belső kerületeiben is intenzíven megjelent, és a rövid távú bérletek iránti kereslet növelésével kedvezőtlenül hatott a hosszú távú lakásbérleti piacra, amely beszűkült, a lakbérköltségek pedig megemelkedtek.
A keresletet a felsőoktatásban tanuló diákok is növelik. Budapesten 25–27 ezer külföldi hallgató tanul, ami a fővárosi hallgatók mintegy ötöde, országosan pedig 50 ezer hallgatót jelent. Az egyetemi kollégiumi férőhelyek száma 17 ezerre tehető, miközben összesen 128 ezer nappali tagozatos hallgató tanul Budapesten. A külföldi hallgatók már eleve többen vannak, mint amennyi kollégiumi férőhely rendelkezésre áll, így ők a magánbérleti piacon keresnek lakhatást. A Diákváros projekt nagyságrendileg 12 ezer férőhellyel növelné a fővárosi kollégiumi kapacitást. Időközben magánkollégiumi hálózat is kialakult, lakóingatlanokat és volt munkásszállókat alakítottak át diákszállókká.
A lakáskrízis egyik legérzékenyebben érintett csoportja az egyedülálló pályakezdőké. Egy átlagos pályakezdő nettó jövedelem lényegében azonos összegű, mint egy havi lakásbérleti díj, vagy alacsonyabb. Sokan kénytelenek felnőttkorukban is a szülői házba szorulni, vagy csoportosan bérelnek lakást, ami visszafogja a családalapítást. A magas lakásbérleti díjak mellett kialakult egy hitel- vagy eladósodási csapda is: sokan igyekeznek saját ingatlant törleszteni, és így kényszereladósodásba kerülnek.
A szakértő tereptapasztalatai szerint a drága lakásbérleti piac nagy feszültségeket okoz a családokon belül, az idősek idősotthoni elhelyezése pedig a fővárosban és környékén szinte lehetetlen. Mindez lecsorog a hajléktalanszállók irányába, mivel összefüggés van a lakhatási krízis és a hajléktalanná válás között.
Nemzetközi példaként Bécsben a lakosok 60 százaléka él szabályozott bérleti körülmények között, Berlinben a lakbérszabályozás a lakók 80–85 százalékát érinti, Párizsban a lakosság negyede él szabályozott körülmények között, ahol 40 százalék kap lakhatási támogatást. Budapesten csak mintegy 3–4 százalék él szabályozott bérleti körülmények között önkormányzati lakásokban, a pénzbeli támogatásban részesülők aránya pedig 2–3 százalék. A magánpiac teljesen szabályozatlan.
A szakértő szerint a politika az elmúlt 16 évben nem foglalkozott érdemben a lakhatási kérdésekkel, és a rezsicsökkentés számára azt jelzi, hogy a hatalom tudott a lakhatási krízisről. A rendszert egy jövedelemtől és családi lakáshelyzettől függő, világos, normatív lakástámogatásra kellene cserélni. A lakásépítéstől még nem születik jó bérlakásrendszer, ahhoz átfogó szabályozás is kell.
Egy ilyen folyamatba be kell vonni a szakszervezeteket, az érdekvédelmi és civil szervezeteket, és létre kell hozni a lakáspolitikai érdekegyeztető tanácsot, amely a skandináv országokban, a német és az osztrák lakáspolitikában, valamint Angliában is működik. Első lépésként ütemtervet kellene összeállítani, 10–15 év alatt elérhető céllal. A rövid távú bérletek szabályozása már elkezdődött önkormányzati szinten, de törvényhozással is segíthető. A 2015-ben megszüntetett normatív lakásfenntartási támogatási rendszer helyett ismét szükség volna hasonló támogatásra, továbbá a bérleti szerződések szabályozására és a lakbérmaximumra vonatkozó keretrendszer kidolgozására. Az önkormányzatok törvényi lehetőséget kaphatnának a magántulajdonú lakások bérleti díjának szabályozására.
Az Európai Unió a 2025 decemberében bemutatott Európai Megfizethető Lakhatási Tervvel és a 2026 szeptemberében elfogadott Megfizethető Lakhatási Jogszabállyal közös keretszabályozást hozott létre a lakhatási válság kezelésére. A szabályozás nem veszi át a nemzeti és önkormányzati hatásköröket, hanem egységes eszközöket biztosít a tagállamoknak. Lehetővé teszi a lakhatási stressz alatt álló területek kijelölését három objektív feltétel alapján, ahol az adatmegosztási rendelet alkalmazása után korlátozható a rövid távú turisztikai lakáskiadás, valamint visszaszorítható a piaci spekuláció. A terv egyszerűsíti az építési engedélyezést és az állami támogatási szabályokat a szociális lakásépítések ösztönzésére. A finanszírozást több mint 53 milliárd eurónyi közvetlen uniós forrás, valamint az Európai Beruházási Bank és partnerei által 2029-ig tervezett 375 milliárd eurós beruházási csomag biztosítja.
