Mozgalmi dallamok nyomában
Egy negyvenkét éves asszony írta 1861 novemberében azt a verset, amely később az észak-amerikai polgárháború egyik legnépszerűbb indulója lett. A szerző egy küldöttséggel járt a Fehér Házban, ahol találkozott a kimerült és gondterhelt Lincoln elnökkel. Férje a katonai kórházak felmérésére létrehozott bizottság egyik vezetője volt. A versért öt dollárt kapott az Atlantic Monthly-tól, amely 1862 februárjában közölte. A dallam már széles körben ismert volt a „János bácsi” szöveggel, de az sem volt eredeti: egy tizennyolcadik századi vallási éneket dolgoztak át az új célra. A dal hamarosan az egyik legnépszerűbb induló lett, és amikor Lincoln 1864-ben először hallgatta meg, könnyek között kért újrázást.
Katinka és a sokarcú dallam
A népdalgyűjtőnek nem kellett messzire utaznia egy bizonyos dallamért, házhoz hozták. Később kiderült: a dalnak pontosan ismert zeneszerzője és szövegírója van, 1938-ból. A verset Mihail Vasziljevics Iszakovszkij írta, a zenét Matvej Iszakovics Blanter szerezte, aki Kurszkban, Moszkvában és Kijevben kapott kiváló zenei képzést, majd Sztálin-díjas zeneszerző lett. A dallam később olasz partizándalként és görög szabadságharcos indulóként is ismertté vált, 1944-ben pedig a Görög Népi Felszabadító Hadsereg e dallamra vonult be Athénba.
A Marseillaise és az Internacionálé
A Marseillaise magával ragadó dallamát éveken át szinte minden zuhanyozásnál énekelte a szerző. Felmerült benne, hogy az „öntözze hát rút vérük a határt” kifejezés nem ütközik-e a gyűlöletbeszédre vonatkozó szabályokba, de megnyugtatták: ez teljesen kizárt. A gyerekek franciatanulásához vásárolt daloskönyvek második kötetében nemzetközi válogatás szerepelt, többek között a Bella Ciao és az Internacionálé. Utóbbi versét kiválónak találta: ütős, lelkesítő, kidolgozásában magas színvonalú, a magyar fordítás pedig hűen követi a gondolati ívet. Az Internacionálénak létezik palesztin változata is.
A Bella Ciao körüli káosz
Az állítólag olasz partizánnótáról egyes források szerint a dallam történelmi korú gyerekjátékból származik. A partizáneredet legfeljebb nyomokban mutatható ki. Egy olasz mozgalmár, Vasco Scansani is írt a dallamra szöveget a Bologna környéki rizsföldek munkásnőinek nehéz sorsáról. A képbe egy klezmer szál is bekerül: egy Odesszából New Yorkba költözött cigány zenész 1919-es felvétele. Összességében a dal eredete máig tisztázatlan.
A „Fel vörösök, proletárok” útja
Az orosz forradalmi dalok versenyének abszolút győztese a „Fel vörösök, proletárok”: pattogó, sodró induló. A fordítást Békés Istvánnak köszönhetjük, aki azonban nem fordított, hanem saját szöveget alkotott, mivel az orosz eredeti egyetlen szóval sem emlékeztet a magyar változatra. Az orosz eredetit 1896-ban írta Leonyid Petrovics Ragyin, aki fizikus, vegyész, feltaláló és hivatásos forradalmár volt, tanárai közé tartozott Mengyelejev is. Ragyint 1896-ban letartóztatták és száműzték, 1900 elején pedig betegen bocsátották szabadon, márciusban negyvenévesen meghalt. A szöveget a moszkvai Taganka börtönben írta egy diáknóta dallamára.
Egy dallam, sok szöveg
A polgárháborúban a dalnak fehérgárdista szövege is lett, a hadifoglyok pedig hazatérve tovább terjesztették. Németországban 1918-ban Hermann Scherchen karmester írt neki kommunista ihletésű szöveget, 1927-ben és 1934-ben azonban két nemzetiszocialista szöveg is megjelent. A katonai változat csak szabadságot és kenyeret ígért, a munkásmozgalmi viszont nyíltan uszított. A dallam tehát egyaránt kielégítette Ernst Thälmann és Adolf Hitler munkásdalárdáit. Az 1929-es német induló „nyugodt erő” ígérete később Franciaországban és Magyarországon is fontos politikai szerepet kapott.
Az újrahasznosítás természetéről
Az emberek gátlástalan könnyedséggel hasznosítják újra mások szellemi termékeit. Az, hogy át tudjuk venni egymás eredményeit, civilizációnk egyik legnagyobb túlélési fegyvere. A legnagyobb tisztelet a múlt iránt úgyis az, ha magunkévá tesszük örökségét, és továbbfejlesztjük.