Kis magyar sztornográfia
Luky előtt lepörgött élete filmje, végignézte mind a három sűrű másodpercet, és egyik snittben sem látta magát, ahogy csurgói tudósítóként helyi hírek után caplat naphosszat.
Megint kátyús a Hétszergörbe. Határnyitás Őrtilos és Légrád között. A nemzeti parkban kinyílt az első hóvirág.
Fiatal volt és sokak szerint tehetséges, de bizonnyal roppant ambiciózus. A Popcorn főszerkesztője alig harminc lehet, így neki már csak évei vannak, hogy tartsa a tempót. Miről beszélgetne egy régi vágású téeszelnökkel, ne adj isten inszeminátorral? Egyáltalán: miből áll egy inszeminátor munkája?
Elfehéredett, tán még levegő után is kapkodott. A karrierje az első métereken készült gellert kapni. A somogyi redakció feje mégis ezt a bizalmi pozíciót találta neki, ami nagy tisztességnek számított, tekintettel arra, hogy Luky nemrég végzett a kommunikáció szakon, és ami súlyosabb érv volt: nem volt Csurgón tudósító.
Három hétre kellett Csurgóra költöznöm Luky helyett. Kezdésnek.
A Popcorn-főszerkesztés nem izgatott, ellenben a kulturális rovat kiküldött tudósítójaként szép emlékeim voltak a csurgói országos diákszínjátszó napokról. Elindultam hát isten hírével. Vagyis a főnökével, ami a kilencvenes évek elején ugyanazt jelentette.
A Dráva-mentén sokszor úgy éreztem, hogy csak ketten vagyunk. Én és a református betegszoba. A főnök intézte a polgármesternél. Alig nyugtatta a pánikomat, amit a napszálltakor városra telepedő kihaltság okozott, hogy Csokonai iskolájának kollégiumában lakhatok.
Erikával a hivatalban találkoztam újra. Együtt kezdtük a vidéki hírlapírói pályát, de őt hamar áramvonalasabb és karcsúbb számítógép váltotta. Fél ötkor a takarítónő tessékelt ki az irodából. Most csak Lajossal, a városi tévé vezetőjével szakmázhattam, hol máshol, mint a Csokonai presszóban.
Kőkút legismertebbje most büszke rád, írta nemrég Luky, feltehetően sokat mondó mosoly kísérletében, amikor felszállt a füst. A Népszabadság hetilapos indulásának hírére reagált az oldalamon.
Ő is megfordult a lapnál a hőskorban tudósítóként, mígnem PR- és kommunikációs cég alapítójaként találta meg a számítását. Egyszer még szövegírói feladatot is kaptam tőle, amikor egy nehéz időszakomban próbáltam elrugdosni magamtól a közéletet.
El sem gondolhatom, most mi a helyzet Csurgón. De bízom abban, hogy mint harminc éve este nyolc után, a református gimnazisták pont ugyanolyan lelkesen fociznak a folyosón, akár a hitetlenek.
A vendégszobába pedig odaképzelek most egy fiatal tudósítót is, aki ott fekszik egy ágyon, s laptopján talán tizedszerre nézi már a Megáll az időt.
A mikróban pedig épp most pattog az előkezelt popcorn.
Van remény.
