Sík Endre memoárjai és a WC-próza
Sík Endre könyvei – „Bem rakparti évek”, „Vihar a levelet..”, „Próbaévek” – kamaszkorom felvilágosító olvasmányai közé tartoztak. Sík ugyan csak 1958 és 1961 között volt külügyminiszter, de már 1948-tól az új külügyi felső vezetés tagjaként dolgozott, az első bő évben washingtoni nagykövetként, utána pedig itthon.
De Gaulle és a disznóhús-export
A Bem rakparti évekből két francia vonatkozású eset azóta is megmosolyogtat. Az első: a magyar nagykövet rejtjelezett táviratban jelenti, hogy de Gaulle mondott neki valamit, amin ő megsértődött. A külügy rejtjelezett válasza: „Legközelebb akkor sértődjön meg, ha utasítást kap rá.” A második: a magyar nagykövet jelenti, hogy a július 14-i nemzeti ünnepi fogadáson szóvá tette de Gaulle-nál a magyar disznóhús-exportra bevezetett francia korlátozásokat. A francia elnök válasza: „Uram, a mai nap számomra szent. Én ma semmilyen disznósággal nem vagyok hajlandó foglalkozni.”
Történelmi párhuzamok
Amikor francia tanulmányaim során később megismertem a „cochonnerie” (disznóság) kifejezést, a történet rögtön beugrott. Az 1949-ben a jugoszlávok szó nélkül áttoltak hozzánk a határon vagy 9000 görög menekültet. Nem érdekelte őket, kellenek-e a magyaroknak, és visszaút nem volt.
Az autofikció atyja
Amikor 1970-ben megjelent „Vihar a levelet…” című könyvét kb. 16 évesen elolvastam, nem is tudtam, hogy tiltott irodalmat lapozok. A könyvet ugyanis szovjet kérésre visszavonták a forgalmazásból és a könyvtárakból. Még szerencse, hogy a belgrádi nagykövetségi könyvtárba valahogy nem jutott el a hír.
Apám ekkor már nem élt, így csak anyámtól tudtam megkérdezni: ez igaz? Tanultuk ugyan történelemből, hogy a személyi kultusz során előfordultak helytelen dolgok a Szovjetunióban (meg később Magyarországon is), na de ilyesmi? Az eltűnéseket még értem, de hogy valakinek fel kellett állnia egy gyűlésen, és harcosan elhatárolódnia apja (vagy testvére, felesége, gyereke) elfogadhatatlan (trockista, buharinista, kispolgári, revizionista, stb.) nézeteitől? Ez most komoly? Igen, mondta anyám.
WC-próza és TikTok
„Amikor egy évvel ezelőtt Hát nem tudom… címmel megjelent tárcáim első kötete, bátorkodtam belőle egy példányt hőn szeretett köztársasági elnökünknek, Václav Havelnek ajándékozni. Az ajánlásban többek között ezt írtam: …szerintem ez olyasféle könyv, amelyet én a vécében szoktam olvasni. Előnye, hogy bárhol felütheti az ember, és csak addig olvassa, amíg kedve tartja” – írta Jiří Menzel 1998-ban, második kötet ajánlójában.
Anatolij Mariengof orosz nyelven megjelent „Évszázadom, ifjúságom, barátaim és barátnőim” című könyve kizárólag rövid, átlagban másfél oldalas, a szereplők (alkalomszerű) ismétlődésén kívül egymással semmilyen kapcsolatban nem álló rövid történetekből áll.
Dr. Kölcsey
Mindannyian szeretjük a Himnuszt. A szövegét is, a dallamát is. Persze együtt az igazi. A himnuszok eredete a vallásig nyúlik vissza. Dicsőíteni elsősorban nyilván az égieket kell. Utánuk pedig a magasan ülők következnek.
Ha áttekintjük, milyen fogalmak kapnak hangsúlyt ezeknek a himnuszoknak az első két versszakában, a következő képet kapjuk: haza (nemzet), 12 említés; harc (fegyver, vér), 8 említés; uralkodó, dicsőség, 5–5 említés; Isten, szabadság, 4–4 említés.
Kölcsey sorrendje forradalmian más: Isten, ember, jókedv, bőség, védelem, vígság, feloldozás. Az Istent megszólító Kölcsey nem az állam, a közösség vagy a (meg sem említett) uralkodó, hanem közvetlenül az egyén számára kér segítséget.
