Dráma az újvidéki színházban: tíz balerina perli a balettigazgatót
Tíz balerina bírósági keresetet nyújtott be munkahelyi zaklatás miatt Aja Jung balettigazgató ellen a Szerb Nemzeti Színházban. A felperesek emellett hivatalos kezdeményezést terjesztettek a színház felső vezetése elé, amelyben a balettkar élén álló vezető azonnali felmentését és munkaviszonyának megszüntetését követelik.
A táncművészek képviseletét ellátó Srđan Kovačević ügyvéd szerint a beadvány súlyos, rendszerszintű visszaéléseket dokumentál, amelyek megkérdőjelezik a jelenlegi vezetési struktúrát. Az ügyvéd álláspontja szerint Adriana Aja Jung nem felel meg az igazgatói tisztség betöltéséhez előírt szakmai követelményeknek, mivel a munkajogi rendelkezések minimális feltételként írják elő, hogy a balett-társulat vezetője legalább ötévnyi, hivatásos klasszikus balett-táncosként igazolt munkaviszonnyal rendelkezzen. Kovačević szerint Jung soha nem állt szerződésben professzionális társulatnál klasszikus balerinaként.
A társulat mindennapjait érintő panaszok
Andreja Kulešević balerina elmondása szerint a lelki terror és a szakmai ellehetetlenítés csaknem két esztendeje folyamatos. A táncosok hosszú ideig a színház belső fórumain, párbeszéd útján kísérelték meg rendezni a helyzetet, mielőtt nyilvánosan felléptek volna.
A panaszosok szerint a vezetőség szisztematikusan megválik a helyi balettiskolákból kikerülő fiatal hazai tehetségektől, szerződéseiket felbontja vagy nem újítja meg, miközben helyükre nagy számban vesz fel külföldi vendégtáncosokat. A felperesek legsúlyosabb bírálatai az idősebb, negyven év feletti balettművészekkel szembeni bánásmódot érintik: az érintetteket kivették a repertoáron lévő darabok szereposztásaiból, kötelező napi fitneszedzésekre rendelték be őket, és megalázónak tartott ellenőrző meghallgatásoknak vetették alá őket. A beadvány szerint a fitneszgyakorlatokhoz kijelölt helyiség semmiféle egészségügyi vagy szakmai minimumnak nem felelt meg, a foglalkozások szakképzett oktató és egészségügyi felügyelet nélkül zajlottak.
Tizenkét munkatársat kényszernyugdíjaztak, közülük nyolcan munkaügyi bírósághoz fordultak, megnyerték a pert, a bírói ítéletek nyomán pedig a színház kénytelen volt visszahelyezni őket eredeti munkakörükbe.
A kinevezett igazgató háttere és a nézeteltérés gyökerei
Adriana Aja Jung a modern szerb kulturális menedzsment egyik legismertebb alakja. Tanulmányait a belgrádi Lujo Davičo Balettiskolában kezdte, majd az Egyesült Államokban és Görögországban folytatott kortárs táncművészeti képzést. 2004-ben alapította meg a Belgrádi Táncfesztivált, amely Európa egyik legtekintélyesebb táncművészeti seregszemléjévé fejlődött. Létrehozta a Nemzeti Táncalapítványt és saját belgrádi balettiskoláját is, munkásságát rangos nemzetközi díjakkal, olasz és francia állami kitüntetésekkel ismerték el. Vezetési stílusa megosztja a szakmát: kritikusai a támogatások elosztása és a színházi kinevezések kapcsán a politikai elithez fűződő kapcsolatait emlegetik, míg hívei a szerb kortárs táncművészet nagyköveteként tekintenek rá.
A 2024 októberében kinevezett igazgatónő következetesen az európai versenyképesség és a nemzetközi nyitás fontosságát hangoztatja. Nyilatkozataiban kiemelte, hogy a színház nem mond le a hagyományos klasszikus alkotásokról, amit a Hattyúk tava telt házas felújítása és olyan nemzetközi vendégsztárok fellépése bizonyít, mint Danyiil Szimkin vagy Jana Szalenko. Ugyanakkor meggyőződése, hogy a társulat nemzetközi hírnevének megteremtéséhez elengedhetetlen a modern koreográfusi kézjegyek elsajátítása. Olyan neves alkotókat hívott meg Újvidékre, mint az olasz Enrico Morelli, az izraeli Itzik Galili, Maša Kolar, Jacopo Godani vagy Annabelle Lopez Ochoa.
A Szerb Nemzeti Színház öröksége
A Szerb Nemzeti Színházat 1861-ben hívta életre az újvidéki szerb értelmiség a nemzeti identitás és az anyanyelvi kultúra megőrzésének céljával. A teátrum évtizedeken át vándortársulatként járta a térség városait, mielőtt állandó otthonra lelt a tartományi székhelyen. A színház önálló balettegyüttese az 1950-es évek elején alakult meg, s gyorsan a jugoszláv táncélet meghatározó műhelyévé vált. Repertoárján a klasszikus balettirodalom alapművei – a Diótörő, a Hattyúk tava, a Giselle és a Don Quijote – mellett a szerb zeneszerzők műveire épülő koreográfiák is helyet kaptak. A társulat szoros kapcsolatot ápolt az újvidéki Balettiskolával, biztosítva a helyi tehetségek folyamatos színpadi bemutatkozását.
