Európában nincs egyetlen recept az ügyészség vezetésének kinevezésére
A kontinensen a kormányzati kinevezéstől a parlamenti jóváhagyáson át a szakmai előszűrésig szinte minden megoldás előfordul. A döntő különbség nem az, hogy politikai szereplő vesz-e részt a vezető kiválasztásában, hanem az, milyen garanciák védik az egyedi ügyészi döntéseket és a szervezet autonómiáját.
Baka András köztársasági elnök szeptember 21-én Szathmáry Zoltánt javasolta legfőbb ügyésznek, miután nem a parlamenti pártokkal, hanem bírósági és ügyészségi vezetőkkel, ügyvédekkel és büntetőjogászokkal egyeztetett. Európai összehasonlításban azonban nem az a szokatlan, hogy az államfő nem köt előzetes pártmegállapodást.
A kontinensen nincs egységes kinevezési modell, és az Európa Tanács normái sem követelnek egyetlen megoldást. A fontosabb kérdés az, hogy a jelölést hány intézmény ellenőrzi, milyen szakmai feltételek vannak, milyen hosszú és mennyire megújítható a vezető mandátuma, illetve mennyire védett az ügyész konkrét ügyben a politikai vagy felettesi beavatkozástól.
Németországban a szövetségi főügyész személyére az igazságügyi miniszter tesz javaslatot, a Bundesrat hozzájárulása után a szövetségi elnök nevez ki. A német jog a miniszteri utasítás lehetőségét is ismeri, ugyanakkor a szövetségi főügyész hatásköre szűkebb, főként állambiztonsági és terrorizmussal összefüggő ügyekre terjed ki.
Spanyolországban a király nevezi ki az állami főügyészt, de a jelöltet a kormány választja ki az igazságszolgáltatás főtanácsának meghallgatása után; komoly szakmai múltat kell igazolnia. Portugáliában az elnök hat évre nevezi ki a főügyészt, kizárólag a kormány javaslatára.
Litvániában az elnök nevezi ki a főügyészt a parlament hozzájárulásával, Szlovákiában pedig fordított a sorrend: a parlament jelöli ki az adott személyt, akit az államfő nevez ki. Csehországban a kormány dönt az igazságügyi miniszter javaslatára. Észtországban ugyancsak a kormányt illeti meg a kinevezés joga, de előtte kikéri a parlament jogi bizottságának véleményét.
Svédországban a kormány nevezi ki az országos főügyészt, de alkotmányos tilalom védi a hatóságokat attól, hogy a kabinet konkrét ügyben utasítást adjon. Finnországban a Nemzeti Ügyészségi Hatóság az igazságügyi minisztérium igazgatási ágához tartozik, mégis független állami szerv. Az egyedi vádemelési döntésben az ügyész önálló: még a legfőbb ügyész sem mondhatja meg neki, hogyan döntsön.
Írországban a közvádlói igazgatót a kormány nevezi ki, de csak egy törvényben meghatározott, magas rangú bírókból és jogi szakemberekből álló bizottság által alkalmasnak minősített jelöltek közül. Angliában és Walesben a Director of Public Prosecutions kinevezése nyílt pályázati és kiválasztási eljárás után történik; a főügyész választja ki a Crown Prosecution Service vezetőjét.
Franciaországban az igazságügyi miniszter és az államfő mellett az igazságszolgáltatás legfelsőbb tanácsa, a CSM is szerepet kap az ügyészi kinevezésekben. Véleménye nem minden esetben kötelező, de a gyakorlat hosszú ideje arra épül, hogy a végrehajtó hatalom rendszerint követi a szakmai testület álláspontját.
Az európai fejlődés iránya kevésbé egy egységes kinevezési séma felé mutat, mint a szakmai és átláthatósági garanciák erősítése felé. A Velencei Bizottság szerint nincs egyetlen követendő európai modell, de a kinevezési rendszernek megfelelő garanciákat kell tartalmaznia a túlzott politikai befolyással szemben. Ilyen biztosíték lehet a független szakmai testület bevonása, az egyértelmű alkalmassági követelmények, a hosszú vagy meg nem újítható mandátum, a nyilvános meghallgatás és az elmozdítás szigorú szabályozása.
Az Európai Ügyészség kinevezési rendszere szintén több szereplő között osztja meg a döntést. Az európai főügyész jelöltjeit független kiválasztó testület rangsorolja, a jelölteket meghallgatják, majd az Európai Parlament és a Tanács közösen választja meg a tisztség betöltőjét. A mandátum hét évre szól, és nem újítható meg.
Magyarország mindezek alapján sajátos helyzetet foglal el: az államfő egyetlen jelöltet állít, az Országgyűlés pedig kétharmados többséggel választja meg kilenc évre a legfőbb ügyészt.
