Kezdőlap Nemzeti igazságszolgáltatás Ceruzajel és elkallódott láda – három náci műkincsrablás lezárult

Ceruzajel és elkallódott láda – három náci műkincsrablás lezárult

által Levente
Ceruzajel és elkallódott láda – három náci műkincsrablás lezárult

Három náci műkincsrablás története ért véget

Albert Lang, Jean Metzinger és Jan van Goyen egy-egy festménye kerül vissza azoknak a családoknak az örököseihez, amelyek a náci üldöztetés következtében veszítették el őket.

Egy ceruzanyom és egy elveszett konténer

Paul Laporte 2018-ban egy müncheni galéria digitalizált iratai között felismerte dédanyja, Sofie Heilbronner nevét és aláírását. A kutatás végén Albert Lang 1892-es, csaknem két méter széles A zene (Árkádiai jelenet) című képe augusztusban visszakerült a családhoz.

Heilbronner jómódú müncheni zsidó bankárcsalád tagja volt, férje halála után ő maradt a családi vagyon és műgyűjtemény tulajdonosa. A náci rendszer fokozatosan megfosztotta javaitól, 1938-ban az Egyesült Államokba menekült. Ládákba csomagolt ingóságait és gyűjteményének egy részét a német hatóságok lefoglalták, jelentős részét 1943-ban Berlinben elárverezték.

A bajor provenienciakutatás megállapította, hogy a kép Heilbronner tulajdonában volt, és a náci üldöztetés következtében került ki a birtokából. A festmény egy müncheni raktárba került, majd 1955-ben a Bajor Állami Vagyonkezelési és Jóvátételi Hivatal közvetítésével a Bayerische Staatsgemäldesammlungen gyűjteményébe jutott. A gyűjtemény 2015-ben jelentette be a Lost Art adatbázisban mint feltehetően a náci üldöztetés következtében elvesztett műtárgyat. A 2020-ban megindított provenienciakutatás során a müncheni Galerie Heinemann és Galerie Hugo Helbing iratai szolgáltatták a döntő bizonyítékokat. Az örökösöket képviselő New York-i Holocaust Claims Processing Office 2021-ben vette fel a kapcsolatot a bajor gyűjteménnyel, a restitúcióról 2024-ben született döntés.

Albert Lang (1847–1933) karlsruhei születésű német festő hosszú ideig Münchenben élt. A festményt augusztusban szállították Paul Laporte Washington melletti otthonába; piaci értékét 2000–10 000 dollár közé becsülik. Szeptember 22-én a washingtoni német nagykövetségen restitúciós ünnepséget tartottak az örökösök részvételével.

Egy név a kép hátoldalán

Jean Metzinger Legyezős nő című, 1913-as kubista festményét a chicagói Art Institute 1959 óta őrizte. Ismert volt, hogy 1940 októberében, néhány hónappal Hollandia német megszállása után Amszterdamban árverezték el, de az eladás körülményei és a beadó személye sokáig ismeretlenek maradtak.

A múzeum szakemberei infravörös vizsgálattal a festmény hátoldalán szabad szemmel alig látható ceruzafeliratot fedeztek fel: Paul Citroen nevét. Citroen művész és műkereskedő volt, Emanuel Lewenstein rokona, aki 1919-ben vásárolta meg a képet, Lewenstein pedig 1928-ban tőle szerezte meg. Lewenstein zsidó műgyűjtő és egy varrógépgyár igazgatója volt; halála után a mű családja tulajdonában maradt. Mire a képet 1940-ben árverésre bocsátották, özvegye már meghalt, gyermekei pedig elhagyták Hollandiát. A múzeum arra jutott, hogy bizonyíték hiányában is a náci üldöztetés következményeként, kényszerértékesítésként indokolt kezelni az eladást, és visszaszolgáltatja a művet az örökösöknek.

Jean Metzinger (1883–1956) a kubizmus egyik fontos francia festője és teoretikusa volt, Albert Gleizes-zel közösen jegyezte az 1912-ben megjelent Du „Cubisme” című könyvet. A Legyezős nő egy elegánsan öltözött, tollas kalapot viselő nőt ábrázol legyezővel, geometrikusan tagolt síkokra bontva.

A Lewenstein család számára ez nem az első visszatérő mű: ugyanazon az 1940-es amszterdami árverésen szerepelt Vaszilij Kandinszkij The Colourful Life című festménye is, amelyet korábban már visszaszolgáltattak az örökösöknek. A mű októberben a Christie’s londoni árverésére kerül, több mint 30 millió dolláros becsértékkel. A család még mintegy száz, egykor a tulajdonában lévő művet keres.

Göringnek szerezték meg a festményt

A hágai Mauritshuis visszaszolgáltatja Jacques Goudstikker örököseinek Jan van Goyen 1651-ben festett Halászok a tóparton című képét. Jan van Goyen (1596–1656) a XVII. századi holland tájképfestészet egyik meghatározó alakja volt, a tónusos tájképfestészet mestere. A Mauritshuisban őrzött kép olajjal, papírra készült, amelyet később vászonra kasíroztak; mindössze 25 × 34 centiméteres. Nyugodt vízparti jelenetet ábrázol halászokkal, csónakokkal és alacsonyan húzódó horizonttal.

A festmény 1935 és 1940 között Jacques Goudstikker amszterdami galériájához tartozott. A zsidó műkereskedő Hollandia 1940-es német megszállása után menekülés közben halt meg, gyűjteményének jelentős része családja beleegyezése nélkül került más tulajdonosokhoz: 1940 júniusában Walter Andreas Hoferhez, Hermann Göring művészeti ügynökéhez, onnan pedig magához Göringhez. A Mauritshuis 1967-ben vásárolta meg a festményt, és saját származástörténeti kutatása nyomán döntött most a visszaadásról.

Ezt is kedvelheted

Rólunk

Nem csupán egy híroldal vagyunk – egy olyan tér, ahol a kritikus gondolkodás megkérdőjelezi a hagyományos nézőpontokat és a kliséket. Minden cikkünk egy meghívás arra, hogy más szemmel tekintsünk a világra, mélyebben vizsgáljuk meg a fontos témákat, és túllépjünk a pillanatnyi címek felszínességén.

Legfrissebb hírek