Külön csatlakozási útitervek készülnek négy EU-tagjelöltnek, Szerbia kimaradhat
Az Európai Bizottság új csatlakozási útiterveket dolgoz ki Montenegró, Albánia, Ukrajna és Moldova számára, amelyek első ízben rögzítenék világos, lépésről lépésre követhető menetrend formájában a még szükséges reformokat, a teljesítendő mérföldköveket és az egyes tárgyalási szakaszok lezárásának hozzávetőleges időpontjait. A Bizottság szóvivője megerősítette, hogy a készülő tervek célja a csatlakozási tárgyalások befejezéséhez vezető út pontosabb kijelölése.
Szerbia nem szerepel a négy kiemelt jelölt között. Belgrád 2014 óta tárgyal az uniós tagságról, a 35 fejezetből 22-t megnyitott, ám 2021 decembere óta nem nyílt új klaszter. A Tanács bővítési munkacsoportja 2026 nyarán ismét napirendre vette a versenyképességről és növekedésről szóló 3. klaszter egyes fejezeteit, vagyis technikai munka továbbra is folyik, politikai előrelépéshez azonban valamennyi tagállam támogatása szükséges.
A négy ország kiválasztását az elmúlt hónapok tárgyalási fejleményei is magyarázzák. Júliusban az EU egyetlen napon négy kormányközi csatlakozási konferenciát tartott Ukrajnával, Moldovával, Albániával és Montenegróval. Ukrajna és Moldova új tárgyalási klasztert nyitott, Albánia és Montenegró pedig egyes fejezeteket ideiglenesen lezárt. A brüsszeli elképzelés szerint az új útitervek a jelenlegi érdemalapú rendszert tennék kiszámíthatóbbá: az előrelépés továbbra is a reformok teljesítésétől és a tagállamok egyhangú jóváhagyásától függne, de a jelöltek előre látnák, milyen konkrét lépések vezetnek a tárgyalások lezárásához.
Belgrád tárgyalásait jogállamisági és külpolitikai viták terhelik
Több tagállami kormány továbbra is fenntartásokat fogalmaz meg Szerbia jogállamisági teljesítménye, médiakörnyezete és külpolitikai igazodása miatt. Az Európai Parlament júliusban tárgyalta Tonino Picula jelentését a Bizottság 2025-ös szerbiai országjelentéséről. Az uniós bírálatok középpontjában a választási feltételek, az igazságszolgáltatás függetlensége, a médiaszabadság, valamint a demokratikus intézmények működése áll. Ezeket a kritikákat a szerb kormány rendszeresen részben politikailag motiváltnak minősíti, és arra hivatkozik, hogy több területen folynak jogharmonizációs és intézményi reformok.
A szerb kormány ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a csatlakozási folyamat technikailag nem tekinthető befagyottnak. A Tanács munkacsoportjai 2026-ban több, a 3. klaszterhez tartozó fejezettel is foglalkoztak, köztük a digitális átalakulás, az adózás, valamint a szociálpolitika és foglalkoztatás kérdéseivel. Ez azt mutatja, hogy a szakértői előkészítés folytatódik, még akkor is, ha politikai döntés az új klaszter megnyitásáról nem született.
Külön vitapont Szerbia külpolitikája. Belgrád támogatja Ukrajna területi integritását, ugyanakkor nem csatlakozott az Oroszországgal szembeni uniós szankciókhoz, miközben Moszkvával és Pekinggel is szoros politikai és gazdasági kapcsolatokat tart fenn. Az EU a csatlakozó országoktól fokozatos igazodást vár a közös kül- és biztonságpolitikához, ezért ez a kérdés közvetlenül befolyásolja a tárgyalások politikai légkörét. Szerbia azzal érvel, hogy történelmi, energetikai és gazdasági érdekei miatt sajátos egyensúly-politikát követ.
Koszovó rendezése továbbra is kulcskérdés
A folyamat másik régi akadálya Belgrád és Pristina kapcsolatainak normalizálása. Az uniós közvetítéssel létrejött 2023-as brüsszeli megállapodás és az ohridi végrehajtási melléklet több pontja továbbra sem valósult meg. A tárgyalási rendszer 35. fejezete közvetlenül összekapcsolja Szerbia előrehaladását a koszovói rendezéssel, ezért minden újabb biztonsági vagy politikai feszültség fékezi a csatlakozási folyamatot. A szerb és a koszovói vezetés egymást vádolja a vállalások megsértésével, miközben az EU mindkét felet a korábbi megállapodások végrehajtására sürgeti.
A készülő négy útiterv politikai jelzés: a bővítésben ismét különbséget kívánnak tenni a gyorsabban és lassabban haladó jelöltek között. Ez nem jelenti, hogy Montenegró, Albánia, Ukrajna vagy Moldova biztos tagsági dátumot kapna, és azt sem, hogy Szerbia előtt bezárulna az ajtó. Belgrád számára ebből az következik, hogy a technikai reformok önmagukban nem lesznek elegendők: a jogállamisági, külpolitikai és koszovói kérdésekben is olyan előrelépést kell felmutatnia, amely mögé a tagállamok egyhangúlag oda tudnak állni.
