Izland nemet mondott az EU-tárgyalások újranyitására
Izland nem nyitja újra az Európai Unióval 2013-ban befagyasztott csatlakozási tárgyalásokat. A szeptember 22-én hivatalosan kihirdetett népszavazási eredmény szerint a résztvevők 52,8 százaléka nemet mondott, 47,2 százalékuk igennel szavazott, a részvétel 82,6 százalékos volt. Kristrún Frostadóttir miniszterelnök közölte: a kormány tiszteletben tartja az eredményt, és ebben a ciklusban nem kezdeményezi a tárgyalások folytatását.
A voksolás nem az uniós tagságról, hanem kizárólag a 2013-ban félbeszakadt tárgyalások újranyitásáról döntött. Izland az Európai Gazdasági Térség tagjaként hozzáfér a belső piachoz, átveszi a kapcsolódó uniós szabályok jelentős részét, Schengen révén pedig a belső határellenőrzés nélküli övezethez is tartozik – szavazati joga, biztosai és európai parlamenti képviselői azonban nincsenek.
A halászat és a tagság kérdése
Sok izlandi számára ez az egyensúly elfogadható. A tagsági vitákban továbbra is különösen érzékeny a halászat, amely a szigetország gazdaságában és politikai önképében is központi szerepet játszik. Az EU közös halászati politikájához való alkalmazkodás a korábbi csatlakozási folyamatban is az egyik legnehezebb kérdés volt.
Többféle európai integrációs modell
Izland példája azért fontos a mostani bővítési vitákban, mert az Európai Unión kívüli szoros integráció működő modelljét mutatja. Norvégia és Liechtenstein szintén az Európai Gazdasági Térség tagja, Svájc pedig kétoldalú egyezményeken keresztül kapcsolódik az uniós piachoz. Ezek gazdasági hozzáférést adnak, politikai beleszólást azonban csak korlátozottan.
A nyugat-balkáni és keleti tagjelöltek számára Brüsszel a fokozatos integrációt elsősorban a teljes tagsághoz vezető út részeként kezeli. Az EU egyre több olyan megoldást keres, amely már a csatlakozás előtt hozzáférést adhat bizonyos programokhoz, a belső piac egyes részeihez vagy pénzügyi forrásokhoz. A fokozatos integráció akkor működik ösztönzőként, ha a köztes előnyök mellett a teljes tagság feltételei is világosak maradnak.
Brüsszel dilemmája
Az Európai Bizottság ezért egyszerre foglalkozik a jelöltek felkészítésével és az Unió saját intézményi reformjaival. Marta Kos bővítési biztos portfóliójához tartozik annak vizsgálata is, miként változhatnak az uniós szakpolitikák új tagok felvétele esetén – így a költségvetés, az agrár- és kohéziós politika, a döntéshozatal és az intézményi egyensúly.
A fokozatos közeledés nem azonos az EGT-tagsággal. A tagjelöltekkel szemben továbbra is alapvető követelmény a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége, a korrupció elleni fellépés és az uniós joganyag átvétele. A vita inkább arról szól, milyen előnyöket lehet már a folyamat közben biztosítani úgy, hogy azok ne gyengítsék a reformok ösztönző erejét.
A bővítés vonzereje a tét
Az izlandi népszavazás nem bizonyítja, hogy az Európai Unió általában veszített volna vonzerejéből. Izland fejlett, gazdag állam, amely már ma is élvezi az egységes piac és Schengen számos előnyét, ezért választói más költség-haszon mérleget készítenek, mint például Albánia, Montenegró, Moldova vagy Ukrajna polgárai.
Brüsszel számára a következő évek egyik fontos feladata az lesz, hogy különbséget tegyen a tartós alternatív modellek és a tagsághoz vezető köztes lépcsők között. Ha a fokozatos integráció túl kényelmes végállomássá válik, gyengülhet a teljes jogú tagság reformösztönző hatása; ha viszont túl kevés kézzelfogható előnyt kínál, a hosszú várakozás a tagjelöltek társadalmi támogatását kezdheti ki.
