Mi történik, ha már nem bízunk az egészségügyben?
Van-e gyógyulás, ha a beteg már eleve bizalmatlanul lép be a rendelő ajtaján? Ha arra számít, hogy nem veszik fel a telefont, nem kap időpontot, hónapokat kell várnia egy vizsgálatra vagy műtétre, és ugyanahhoz az orvoshoz esetleg hamarabb eljuthat, ha fizet érte.
A Szike új adásában három egészségügyi szakújságíró, Élő Anita, a Válasz Online, Tarcza Orsolya, a MedicalOnline és Danó Anna, a Népszava munkatársa értelmezi az elmúlt hetek egészségügyi híreit. Mit mutat meg az Országos Onkológiai Intézet ügye az állami és a magánellátás viszonyáról?
Mit kezdhetünk azzal, hogy egyre több adat válik nyilvánossá a kórházakról, a fertőzésekről és a mentők működéséről? Elég-e nyilvánosságra hozni az adatokat?
Miért maradt feldolgozatlan a Covid egészségügyi történetének jelentős része, miközben éveken át a lélegeztetőgép-beszerzések uralták a közbeszédet?
És persze a pénz: mit lehet látni az egészségügynek ígért évi plusz 500 milliárd forintból ott, ahol a beteget ténylegesen ellátják?
Három szakújságíró, három nézőpont – és valódi vita arról is, hogy ami most történik, egy átláthatóbb és jobban működő egészségügy kezdete-e, vagy a nyilvánosságra kerülő adatok valami mást is mutatnak a rendszerről.
„Olyan családokat láttam, amelyek az utolsó pénzüket gyűjtötték össze a magánorvosra” – hangzik el az adásban.
A vakszerencsén múlhat, hogy valaki túléli-e a gyógyítást. A legtöbb kórházban eddig az is teljesítmény volt, ha nem volt balhé. „Nem körmöst adunk, hanem segítséget” – július óta külön vizsgálja az Okfő a kórházak súlyos betegbiztonsági eseményeit.
