Elindult a budapesti krízisbusz, de az ellátórendszer hiányosságai továbbra is fennállnak
Bódis Kriszta, a nemzeti társadalompolitikai stratégia megalkotásáért, valamint az oktatási, szociális és egészségügyi területek összehangolásáért felelős kormánybiztos Facebook-oldalán jelentette be a közbiztonsági és szociális kríziskezelő kísérleti program elindulását. A program célja, hogy a budapesti közterületen válságos élethelyzetbe került emberek gyors és megfelelő segítséget kapjanak.
A mobil csapatok munkájában rendőrségi, szociális és egészségügyi szakemberek vesznek részt. A háromfős stáb a térfigyelő központ jelzése alapján vonul a helyszínre, felméri a helyzetet, és szükség esetén helyben nyújt segítséget, mentőt hív, illetve az érintettet a megfelelő egészségügyi vagy szociális intézménybe szállítja.
Bódis Kriszta beszámolója szerint az első két műszak már megmutatta, miért van szükség a kezdeményezésre: több embert sikerült biztonságos helyre és megfelelő ellátásba juttatni. Egy, a Népligetben talált, rossz állapotban lévő fiatal például intézményi segítséget kapott, és már a hosszabb távú elhelyezését, valamint munkába állását is előkészítik. „Azt mondta, szinte életében először érzi azt, hogy valaki tényleg foglalkozik vele” – írta a kormánybiztos, hozzátéve: lehet, hogy rendszerszinten ez egyetlen ember története, „neki viszont ez az élete”.
Sárosi Péter szakértő az irányt jónak tartja, de szerinte ennyi még nem elégséges. Több mobil keresőcsapatra lenne szükség, és olyan integrált, alacsony küszöbű ellátóhelyekre, ahová be lehet vinni az érintetteket. Kiemelte, hogy nincs megfelelően működő ellátási háttér, amely az azonnali segítségen túl a tartós ellátásba kerülést és a lakhatást is biztosítaná. A Baptista Szeretetszolgálat Utcafrontnál mindössze négy olyan lakóhely van, ahová már az első este vittek embereket a csapattal. Sárosi szerint több alacsony küszöbű „drop-in programra”, több addiktológiai osztályra, nagyobb befogadásra és több szakemberre lenne szükség.
A szakértő előremutatónak nevezte, hogy a lépés edukálhatja a lakosságot arról, hogy a szerhasználat szociális, nem pedig rendészeti kérdés. Ezzel kapcsolatban jelezte, hogy a rendőrségnek nem kellene közvetlenül részt vennie a kereső csapatokban. Elég volna egy kapcsolattartó, egy esetmenedzser a rendőrség oldaláról, aki szükség esetén értesíti a szociális szakmát, vagy fordítva. „De nem kell közösen menni az utcán, mert az veszélyezteti a bizalmat” – figyelmeztetett.
Bódis Kriszta sem tekint a programra úgy, mint ami önmagában elegendő lenne. Mint írta, a kísérleti program nem a hajléktalanság, a szerhasználat vagy a közterületi krízisek önálló megoldását célozza. Egyik fontos feladata annak feltárása, hogy az érintettek ellátási útja hol akad el, és milyen hiányosságok nehezítik a megfelelő segítséghez jutást. Már az első műszakok során találtak olyan problémákat, amelyek akár egy egyszerű adminisztratív feltétel miatt megakadályozhatják az ellátásba kerülést – ilyen például a tüdőszűrés, ugyanis érvényes papír nélkül nem fogadják az embereket az ellátórendszerben.
A terepi tapasztalatok alapján egy átfogó intervenciós csomag is készül az ellátórendszer fejlesztésére. Ennek része lehet a szolgáltatások kapacitásának bővítése, az intézmények közötti együttműködés javítása és szükség esetén jogszabályi változtatások kezdeményezése. Sárosi Péter szerint nagyon fontos, hogy a kezdeti lépéseket átfogó reform kövesse. Javaslatcsomagjának megvalósításához saját számításai szerint 2-2,5 milliárd forint forrásra volna szükség.
A szakértő elmondta, hogy az egész addiktológiai ellátórendszer le van épülve, nincs elég szakember, ezt a területet gyakorlatilag majdnem teljesen lerohasztotta a korábbi kormányzat. A főleg szegények körében dívó kristály-használat káros hatásai nagyon szembetűnővé váltak az utóbbi időben, de szerinte ez a probléma már régen jelen van, csak a láthatósága nőtt az utóbbi egy-két évben. Mikor leálltak az uniós pénzek, valójában épp azokon csattant igazán, akik eleve a társadalom peremén éltek – ez nyilvánvalóan az elszegényedés és a droghasználat növekedését is eredményezte. Ezeknek az embereknek a jelentős része Kelet-Magyarországon vagy országszerte kisebb településeken élt, de a palackvisszaváltás miatt elindult egy mozgás. Így a nyomor szülte droghasználat olyan fővárosi kerületekben is láthatóvá vált, ahol ezzel korábban nem találkoztak. A középosztály által lakott belvárosi negyedekben is nagy számban megjelentek, ahol a helyiek érdekérvényesítő, véleményformáló képessége nagyobb, mint egy Salgótarjánban élőnek – vagyis a politika is hamarabb meghallja.
