Feketelistán a diákokat támogató szerb művészek
Katarina Radivojević szerb színésznő arról beszélt, hogy hosszú ideje nem kap szakmai felkérést, mert nyilvánosan kiállt az egyetemi tüntetők mellett. Más művészek is hasonló helyzetbe kerültek: nem alkalmazzák őket az állami pénztől függő producerek.
A belgrádi Nemzetközi Filmfesztivál, a FEST megnyitóját feszültség jellemezte, mert érezhető volt az a társadalmi ellentét, amely Szerbiát évek óta jellemzi. Az október végére tervezett választásra készülő ország megosztott az eddigi elnök, Aleksandar Vučić és a Diáklista támogatói között.
Lordan Zafranović történelmi eposzának, a kozarai gyermekek és a jasenovaci áldozatok tragédiáját feldolgozó Zlatni rez 42 című filmnek a bemutatója előtti sajtótájékoztatón Radivojević arról beszélt, hogy közéleti kiállása miatt nem kap felkéréseket a hazai filmes és televíziós ágazatban. Hangsúlyozta: az ártatlan áldozatok emlékét őrző művészi alkotás fontossága meghaladja a napi politikát. A hatalomközeli bulvársajtó támadást indított ellene.
A művészvilág elleni retorziók hulláma a 2023 májusában lezajlott belgrádi iskolai és környéki tömeggyilkosságok után bontakozott ki, amikor az erőszakmentes társadalomért szervezett tüntetéssorozat százezreket vitt az utcákra. A tiltakozási hullám új lendületet kapott a vitatott választások nyomán, amikor az egyetemisták országos épületblokádokkal követelték a szavazási visszaélések kivizsgálását és a választói névjegyzékek megnyitását.
A diákok mellé felsorakoztak az ország legelismertebb előadói, akik szónoklatokkal, pódiumbeszélgetésekkel és a megmozdulások felvezetésével fejezték ki támogatásukat. Az állami gépezet válasza gyors és szervezett volt: a kormánypárti parlamenti képviselők a törvényhozás szószékéről kezdték felolvasni a tüntetéseken megjelenő színészek állítólagos gázsijait, nyílt bojkottot hirdetve a rendszer bírálói ellen.
A szankciók legsúlyosabb formája a televíziós produkciókból való rendszerszintű kizárás. Az állami tulajdonú Telekom Srbija az elmúlt évtizedben a regionális sorozatgyártás legfőbb pénzügyi forrásává vált. A színészek, akik nyilvánosan támogatják az egyetemi tiltakozásokat vagy bírálják a kormányzat módszereit, lekerülnek a producerek listáiról, mert a stúdiók tudják: feketelistás művész alkalmazása esetén a produkció elesik az állami támogatásoktól.
A megtorlás példája Ammar Mešić sorsa, aki az Igra sudbine kulcsszereplőjeként vált a közönség kedvencévé. Miután közösségi oldalain felelősségre vonást sürgetett az államfővel szemben, és részt vett a diákok blokádjain, karakterét kiírták a sorozatból. A színész hónapokig tartó állástalanság után Ausztriába kényszerült, ahol egy bécsi építkezésen segédmunkásként vállalt munkát.
A zaklatások a legendás színészgenerációkat sem kímélik. Svetlana Bojković az elsők között állt a diákok és a környezetvédő aktivisták mellé a lítiumbányászat és a hatalmi önkény elleni tiltakozások idején. A kormánypárti televíziós csatornák lejárató hadjáratot indítottak ellene. Hasonló támadás érte Seka Sablićot is, akit a parlament ülésén hazaárulással vádoltak meg a fiatalokkal vállalt szolidaritása miatt.
Dragan Bjelogrlić színész és rendező éveken át védelmezte a fiatal értelmiségieket. Ennek következtében adóügyi ellenőrzések sorozatát zúdították a produkciós irodájára, projektjei elestek a Filmes Központ pályázati pénzeitől. Nikola Kojo évekre eltűnt a nemzeti televízió képernyőjéről, miután a parlamentben megfenyegették. Milan Marić és Marko Janketić halálos fenyegetéseket kaptak, miután beszédet mondtak a diáktüntetéseken.
A tiltakozás a kőszínházak falai közé is beköltözött. A belgrádi Jugoszláv Drámai Színház, az Atelje 212, a Nemzeti Színház, valamint Újvidék, Zombor és Szabadka társulatai figyelmeztető sztrájkokat tartottak, előadásokat töröltek a letartóztatott egyetemisták szabadon bocsátását követelve.
A feketelisták a zenei és szórakoztatóipart is elérték. A Goblini punkegyüttes a tiltakozások himnuszává váló dalához a Színház- és Filmművészeti Kar hallgatóival közösen forgatott klipet, ezért lekerült a vajdasági nyári fesztiválok programjáról. Más előadók koncertjeit fújták le, talkshow-kat vettek le az adásról indoklás nélkül.
Katarina Radivojević fellépése a FEST pódiumán bizonyítéka annak, hogy a félelem légköre nem tudja teljesen elnémítani az alkotói öntudatot. A színésznő esete világossá tette: a szellemi élet legelismertebb képviselői az egzisztenciális bizonytalanság és a médiabojkott ellenére sem adják fel autonómiájukat.
