Rendhagyó fotókiállítással hívják fel a figyelmet a petefészekrák korai felismerésére
A Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének első emeletén nyílt meg a Csend anatómiája című fotókiállítás, amelynek célja, hogy felhívja a figyelmet a petefészekrák korai felismerésének fontosságára. A tárlat anyagát Gáldi Vinkó Andrea nemzetközi Kraszna-Krausz könyvdíjas fotóművész készítette.
A kiállítás rendhagyó módon egyszerre mutatja be a petefészekrák diagnózisához vezető folyamatot, valamint azoknak a nőknek az életét, akik megküzdöttek a betegséggel. A képek között szikár, dokumentarista laboratóriumi felvételek és lírai vallomások egyaránt helyet kaptak.
A megnyitón elhangzott: a petefészekrák az egyik legtöbb áldozatot követelő nőgyógyászati daganattípus Európában, évente több mint 324 ezer nőt érint világszerte. Magyarországon évente 1200-1400 új esetet diagnosztizálnak, és a betegek körülbelül fele életét veszti.
Bár a nőgyógyászati daganatok között a petefészekrák csak az ötödik leggyakoribb, a halálozási statisztikákban mégis vezet. Ennek fő oka, hogy kezdeti tünetei – puffadás, alhasi fájdalom, derékfájás, hirtelen fogyás, krónikus fáradtság – nem specifikusak, így a betegség legtöbbször csak előrehaladott stádiumban derül ki.
A petefészekrák leggyakrabban a változókor utáni időszakban, az ötvenes-hatvanas éveikben járó nőknél alakul ki, de fiatalabb korban is előfordulhat kisebb valószínűséggel. Ezért minden 40 éven felüli nőnek érdemes legalább évente szűrővizsgálaton részt vennie, különösen azoknak, akik csak 35 éves koruk után szültek először, esetleg soha nem szültek, illetve gyakori nőgyógyászati problémákkal küzdenek.
A kiállítás címében a csend szó egyrészt arra utal, hogy a betegség sokáig észrevétlenül lappang a szervezetben, másrészt a betegek hallgatására. Gáldi Vinkó Andrea megtisztelőnek nevezte, hogy az érintettek a bizalmukba fogadták, és nemcsak modellt álltak a képekhez, hanem megosztották gondolataikat, érzéseiket is.
Az egyik érintett, Melinda vallomásában így fogalmazott: „Két héttel a kemoterápia elkezdése után elkezdett kihullani a hajam. Nem vártuk meg, míg magától kihullik, 10 nap után itt, a kertben közösen lenyírták a gyerekek.”
A fotóművész elmondta: gyerekkorában félt az éjjeli lepkéktől, de amikor lefotózta őket, ez a félelem elmúlt. Arra a kérdésre, hogy a sorozat készítése hogyan változtatta meg a rákhoz való hozzáállását, azt válaszolta: amikor megkeresték az ötlettel, félt egy kicsit, mivel családjában előfordult rákos megbetegedés. Úgy vélte, talán éppen ezért kapta a felkérést, terápiás okból. Mint mondta, a munka sokat adott neki, és minden projektjében az a legfontosabb, hogy fotóival nem válaszokat ad, hanem kérdéseket tesz fel.
Hozzátette: fontos számára, hogy akit fotóz, az biztonságban érezze magát, és egy pillanatig se érezze úgy, hogy kihasználják. A rákkal kapcsolatos félelme bizonyos értelemben nőtt, más értelemben csökkent: miután sok mindent megtudott a betegségről, tudatosabb lett, és ha ismerőseinél, rokonainál gyanús tüneteket észlelne, időben tudná figyelmeztetni őket, hogy forduljanak orvoshoz.
A kiállítás a nagyközönség számára szeptember 25-től október 19-ig, előre meghirdetett időpontokban, tárlatvezetés keretében tekinthető meg a Semmelweis Egyetem Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetének emeletén, a 1085 Budapest, Üllői út 26. szám alatt, a bejárat a Mária utcai kapu felől közelíthető meg.
