Juhász András: Szilánkok 4.
Külkereskedelmi üzletkötő korában, 1980 és 1984 között egy német vevő jelezte, hogy meglátogatná a Tisza menti termelővállalatot. Az ottaniak vacsorát is biztosítottak volna, de pénzt kellett vinni, mert nem volt keretük ilyesmire. Végül étterem helyett a mádi pap verandáján kötöttek ki. Az idős bácsi egyszerű pulóverben fogadta a vendégeket, és végigkóstoltatott velük sok bort. Rekedtes hangon, de rendkívül szórakoztatóan mesélt, majd végigvezette a társaságot a borospincén is. A csúcspont az volt, amikor megmutatta, hol kezdték el a szovjet katonák bontani a pince falát 1944-ben, mert azt hitték, ott oldalág lehet, ahol a legjobb borait falazta le.
A németek annyira szerették volna viszonozni az élményt, hogy a következő évben a Ruhr-vidéken szerveztek bányalátogatást. Szabályos beöltözés következett: védőruha, karbidlámpa, sisak, lábfejvédő bakancs, kesztyű. Ezer méter mélyre ereszkedtek le a munkáslifttel, majd hosszú menetelés következett a metróalagútszerű vágatban. Egy ponton félre kellett állniuk, hogy elhaladhasson egy eszközszállító szerelvény. Az oldaljáratban csak guggolni lehetett, mellettük egy szállítószalag dübörgött. Vezetőjük felhívta a bentieket, hogy mutatnának egy kis robbantást a magyar vendégeknek, de végül nem robbantottak. Kimászhattak, a munkáslift fölfelé is működött. Egy teremben válogatott falatok és kortyok várták őket, és kiderült: a szénnél nincs tisztább anyag, a gyomrot is azzal teszik rendbe.
Eladólányok Amerikában
New Yorkban egy ruházati üzletben nadrágot szeretett volna venni, de nem stimmelt a méret. Egy elegánsan öltözött eladóhölgy kedvesen rámosolygott, de kommunikációs nehézségeik voltak. A hölgy felhívott valakit telefonon, és kisvártatva megjött a kolléga, aki hozta a megfelelő nadrágot.
Chicagóban a szilveszter előtti napon egy csemegeboltban a kártyája nem működött. A pénztároslány kapcsolathibára gyanakodott, többször próbálkoztak, közben magyarázott is valamit, mivel ő is siketnéma volt. A bankban kiderült, hogy három értesítés ellenére elmulasztott legalább 25 dollárt törleszteni, így a kártyáját megbízhatatlannak minősítették. Fizetett, a kártyát újraélesztették, és az újév vidáman indulhatott.
Egyszer furcsa ékszert kértek tőle Amerikából: béka, gyík, kígyó, teknős vagy sárkány legyen rajta, mert ezek szerencsét hoznak. Manhattanben, a Nyugati 47. utcában több ékszerüzletbe is bement, ahol többségében tizenéves eladólányok dolgoztak. A kérése hallatán kikerekedett szemmel mondták, hogy olyan nincs, majd oroszul folytatták kuncogva egymás között.
Egy chicagói élelmiszerboltban hippis külsejű pénztároslánynál fizetett, akinek alkarján nagybetűs tetoválás volt: „WE ARE CLOSED NOW”. Pár nap múlva véletlenül ismét nála fizetett, de most hosszú ujjú felsőben volt. Ekkor megkérdezte: „Are you open now?” A lány kedvesen elmosolyodott.
A Mariano’sban rendszeresek voltak a kóstolók: kis darab sajtok, felvágottak, sütik, pohár bor. Egy suta, de lelkes lány gyakran ügyetlenkedett a kóstoló pultoknál. Egyszer 10 percig tartott, mire levágott és becsomagolt neki 20 deka rokfortot. Egy este az utcán látta meg, amint egy nagy kutyussal támogatták egymást, amelyen piros szolgálati hám és felirat mutatta, hogy most már ő dolgozik.
A Covid alatt Chicagóban 9 hónap alatt fogytam 30 kilót. A nadrágjaim komikussá váltak, újakat kellett venni. A Macy’sben egy hatvan körüli fekete eladó végignézett rajtam, és kiértékelte: „Hát… Magunkfajtáknak pont megfelelő…” Igaza lett, a nadrág bevált.
Ebéd a Wall Streeten
Natasa meghívott ebédelni a székházukba, a Wall Streeten. Kedves fogadtatás, különterem a hatvanadik emelet körül. Natasa Leningrádból jött ide férjhez, és sikeresen szerzett rengeteg óhazai ügyfelet újhazai munkáltatójának. Pesten is oroszul beszéltünk, nyilván nem váltunk nyelvet New Yorkban sem. Amerikában kerülik a négyszemközti találkozókat, hozott hát még két alkalmas kollégát. Mindkét családnév az óhazát idézi: az egyik az arisztokráciát, a másik az irodalmat. Inkább a lízingpiac és a devizaárfolyamok alakulásáról beszélgettünk, oroszul. Az ebéden egy igazi amerikai is volt: a pincér, aki valódi világpolgár.
