Három világhírű boszniai filmrendező, három különböző út
Bosznia-Hercegovina függetlenné válása 1992-ben három évig tartó háborút hozott magával. Az egykori jugoszláv tagállamot sokan „lőporos hordónak” nevezték, ahol a bosnyák, horvát és szerb lakosság konfliktusai összpontosultak. A háború alatt csaknem egy évtizeden keresztül főként dokumentumfilmek készültek, többnyire nemzetközi összefogással.
Ebben az időszakban mutatták be az 1995-ös Csoda Boszniában című alkotást, amely Dino Mustafić és Danis Tanović rendezésében Cannes-ban debütált. A film a Croisette-en negyedórás ovációt kapott, számos jelentős nemzetközi fesztivál műsorára került, bár az Internet Movie Database-en a közönségszavazatok alapján mindössze 3,5 ponton áll.
Danis Tanović és a Senkiföldje sikere
Danis Tanović a Senkiföldje című, 2001-es játékfilmjével bizonyította, hogy korunk egyik legtehetségesebb rendezője. A film az ország akkor még alig létező filmipara miatt nemzetközi összefogással készült el, a kamerákat például a szlovénok kölcsönözték a forgatás idejére. A fekete komédia-dráma elnyerte az Oscar-díjat a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. A mű két, egymással szemben álló oldalhoz tartozó katonát követ nyomon, akik a háború alatt a frontok közötti lövészárokban rekednek.
Tanović az Oscar és az elsöprő siker után elhagyta hazáját, hogy nemzetközi karriert fusson be. Franciaországtól Hollywoodig sok helyen megfordult, de igazán kimagasló művet nem alkotott. Ahogy korábban nyilatkozta: ha kapsz egy Oscart, akkor onnantól kezdve hét évig rossz filmeket fogsz készíteni. Formáját akkor szerezte vissza, amikor visszatért Boszniába, és olyan műveket készített, amelyek a „vérében” vannak. A Cirkusz Kolumbia, az Epizód egy vasgyűjtő életéből és a Kotlina című sorozat erős alkotások.
Jasmila Žbanić és a háborús traumák feldolgozása
Jasmila Žbanić 2006-ban első nagyjátékfilmjével, a Szerelmem, Szarajevó című drámával Arany Medvét kapott a Berlinalén. A film eredeti címe Grbavica, amely Szarajevó egyik városrésze, ahol a boszniai szerb erők a háború idején etnikai tisztogatásokat, fogva tartásokat és kínzásokat követtek el. A dráma középpontjában Esma áll, aki tizenkét éves lányával él Grbavicában. A probléma akkor kezdődik, amikor az iskolában igazolni kell a lánya apjának háborús mártírstátuszát, és felszínre kerül egy szörnyű titok. Žbanić visszatérő témája a boszniai háború alatt nők ellen elkövetett tömeges szexuális erőszak.
A rendező 2020-ban készítette el az Oscar-jelölt Quo Vadis, Aida? című filmet, amelyet a szrebrenicai népirtás egyik legfontosabb filmes feldolgozásaként tartanak számon. A dráma a szrebrenicai mészárlás idején játszódik, a címszereplő Aida tanárnő és fordító, aki az ENSZ-táborban próbálja megmenteni férjét és fiait a bevonuló boszniai szerb erőktől. A több mint nyolcezer bosnyák férfi és fiú meggyilkolásával végződő eseményeket bemutató mű alkotójának még a holland békefenntartókról is volt néhány jó szava.
„A holland katonák egyetlen lövést sem adtak le, óriási a felelősségük sok ezer ember halálában, Thom Karremans holland ezredes háborús bűnös. Találkoztam több akkor szolgálatot teljesítő holland katonával, többségük nagyon fiatal volt, az ő traumáik is valósak” – nyilatkozta.
Emir Kusturica és a megosztó örökség
A szarajevói születésű Emir Kusturica kétszeres Arany Pálma-díjas rendező, a francia Ordre des Arts et des Lettres parancsnoki fokozatának birtokosa. Később egyre inkább szerb identitását hangsúlyozta, politikailag pedig Slobodan Milošević, majd Vlagyimir Putyin mellé állt. Az Underground című, 1995-ben Arany Pálmával díjazott alkotása, amely Jugoszlávia történetét és szétesését meséli el sajátos módon, a világ egyik felének csodálatos kultmű, másoknak otromba propaganda. Jasmila Žbanić például történelemhamisítónak nevezte az alkotást, Emir Kusturicát pedig hazaárulónak.
A Szarajevói Filmfesztivál és a Talents Sarajevo
Bosznia-Hercegovinában rendezik meg Délkelet-Európa vezető filmfesztiválját, a Szarajevói Filmfesztivált, amelyet 1995-ben, a háború végéhez közeledve, Szarajevó ostromának idején hoztak létre. A fesztivál azóta számos sztárt és filmpremiert vonzott, megfordult itt többek között Angelina Jolie, Bono, Brad Pitt és Orlando Bloom is.
A Szarajevói Filmfesztivál a Berlinaléval együttműködve 2006-ban létrehozta a Sarajevo Talent Campust, a ma Talents Sarajevo néven működő kezdeményezést, amely oktatási, szakmai és kapcsolatépítési platformként segíti Délkelet-Európa és a dél-kaukázusi térség fiatal filmes alkotóit.
