V8-as motorok térhetnek vissza a Forma–1-be 2030-tól
A Forma–1 2030-ra ismét V8-as motorokat tervez. A cél a kisebb elektromos rendszer, a könnyebb autó és az élvezetesebb verseny lehet, miközben a hibridtechnológia sem tűnik el. Michelisz Norbert versenymérnöke, Boriszov Dániel szerint nem a végsebesség hajszolása teheti jobbá a versenyzést.
Rövid idő alatt újabb nagy váltás jöhet
2026-ban kikerült a turbófeltöltőhöz csatlakoztatott motor-generátor az 1,6 literes V6-os turbó-hibrid erőforrásból, miközben jelentősen nőtt az elektromos rendszer szerepe. 2027-től ismét nagyobb hangsúlyt kap a belső égésű motor, az elektromos oldal teljesítménye pedig csökken. A következő nagy motorformula búcsút int a V6-nak: a tervek szerint legkorábban 2030-tól ismét V8-as erőforrásokkal versenyezhet a sorozat, a modern hibridtechnológia és a fenntartható üzemanyag megtartásával.
Nem a hibrid volt a fő probléma
A 2026-os szabályrendszer első hónapjaiban a versenyzők elsősorban azt kritizálták, hogy az autók bizonyos pályaszakaszokon jelentős teljesítményt veszítenek, így az akkumulátor töltöttségével is gazdálkodniuk kellett. Boriszov Dániel szerint ebből nem következik, hogy a szabályrendszer alapötlete hibás lett volna. Úgy véli, az elektromos és a belső égésű rendszer teljesítményének arányát lehetett volna másképpen meghatározni. A 2027-re és 2028-ra tervezett módosítások éppen ebbe az irányba mutatnak, ezért még korai lenne végleges ítéletet mondani a 2026-ban bevezetett rendszerről.
A régi hangzást már aligha kapjuk vissza
A V8-as korszak visszatérésének egyik látványos következménye lehet a motorhang megváltozása. Boriszov szerint a 15-16 ezres fordulatszám-tartomány megfelelő kipufogórendszerrel nagyon kellemes élményt nyújthat a nézők számára. A zajterhelés ugyanakkor egyre fontosabb szempont, különösen az utcai pályákon. A turbófeltöltés megtartásának egyik oka éppen a zajszint kordában tartása: nélküle a V8-asok hangja jóval erősebb lenne.
Nem biztos, hogy a gyorsabb autó a jobb autó
A modern Forma–1-es autók mérete és tömege az elmúlt években jelentősen nőtt, az új szabályrendszer egyik lehetséges előnye pedig a súlycsökkentés lehet. Boriszov szerint az 50 kg tömegcsökkentés vélhetően a teljes erőforrásrendszerre vonatkozik, ami valószínűleg főleg az alacsonyabb elektromos teljesítménynek és a kisebb kapacitású akkumulátornak lesz köszönhető. A tömegcsökkentés iránya általában közelebb visz ahhoz, hogy jó legyen nézni egy autót a pályán, és élvezetesebb is legyen vele versenyezni.
A versenymérnök szerint a sebesség növelése önmagában nem feltétlenül jelentene sportértékben is előrelépést. „Lehet, hogy valakinek ez vonzó lenne, de sportérték szempontból a végsebesség másodlagos. Nem hiszem, hogy ha 400 km/óra körül lenne a végsebesség, attól jobb lenne a bajnokság” – mondta.
A fejlesztési irány és a pilóták illeszkedése
Továbbra is komoly szerepe lesz annak, hogy egy adott fejlesztési irány mennyire illik egy versenyző vezetési stílusához. Boriszov szerint ez nem feltétlenül tudatos döntés: sokszor fejlesztés közben a köridő szempontjából rajzolódik ki egy irány, ami felé érdemes menni. Ez pedig azzal jár, hogy az egyik versenyzőnek az erősségeire épít jobban, vagy a gyengeségeit jobban elfedi, a másiknak pedig a kevésbé erős tulajdonságait felerősíti. Ez még a legjobb csapatok versenyzői között is tartós különbséget eredményezhet, ahogy azt most például a Mercedesnél George Russell és Andrea Kimi Antonelli esetében láttuk.
Miért ilyen gyorsan jöhet az újabb váltás?
A 2026-os szabályok és a tervezett V8-as korszak között alig néhány év telik el, ami rövid időnek számít a Forma–1-ben. Egy új motorformula elfogadásához a gyártók költségvetését, fejlesztési terveit és technikai igényeit is össze kell hangolni. Boriszov szerint régen arról beszéltek, hogy vannak kérdések, amik öt év távlatában nagyon egyértelműek, most viszont legfeljebb két-három évről beszélhetünk.
A szakember ugyanakkor még korainak tartja megítélni a jelenlegi irányváltást. Úgy véli, a Forma–1 vezetői információt gyűjtenek az előző szabályrendszerekből, és abból a lehető legjobb döntést próbálják hozni, a költségszempontokat is szem előtt tartva. Közben lehet hibázni, és elképzelhető, hogy a 2026-os rendszerhez hasonlóan itt is szükség lesz egy-két iterációra, hogy minden a helyére kerüljön. A Forma–1 üzleti helyzete jelentősen megváltozott az elmúlt években, így a sorozatnak nagyobb mozgástere van a saját technikai irányának meghatározásában.
