Olajfoltok terjednek a Hormuzi-szorosnál, egyre súlyosabbá válik az ökológiai kockázat
Műholdképek és helyszíni felvételek több olajszennyezést mutattak ki Irán és Omán partjai közelében, miközben a hajóforgalom elleni támadások folytatódnak. A pontos kár nagysága még nem ismert, de Qeshm, Hengam és az ománi védett tengeri területek is veszélybe kerültek.
A Hormuzi-szoros körül hónapok óta nemcsak katonai és energiapiaci, hanem egyre súlyosabb környezeti válság is kibontakozik. Augusztusban a Copernicus Sentinel műholdképei több nagy olajfoltot rögzítettek Irán déli partjai, Qeshm és Hengam szigete közelében, miközben Omán partjainál egy külön hajóbalesetből származó szennyezés is hatalmas területet érintett. Az ellenőrzött felvételeken sötét, szénhidrogénnel szennyezett víz mosódott partra Qeshm szigetén. Azóta a térség hajózási kockázata sem csökkent: a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet szeptember 21-ig 82 megerősített incidenst tartott nyilván a Hormuzi-szorosban és a környező vizeken.
A környezeti kár pontos nagyságát még nem lehet felmérni, de a szoros sérülékeny partvidékét már több különálló olajszennyezés érte. A helyzet azért különösen veszélyes, mert a Perzsa-öböl és a Hormuzi-szoros félig zárt, lassan cserélődő tengeri rendszer. Egy nagyobb olajfolt hosszabb ideig maradhat a térségben, a szennyezést pedig az áramlatok gyorsan a sekély part menti élőhelyek, mangroveerdők és korallzátonyok felé sodorhatják. A Qeshm és Hengam környéki vizek gazdag tengeri élővilágnak adnak otthont, a helyi közösségek pedig halászatból, turizmusból és kisebb tengeri gazdaságokból élnek. A szennyezés így nemcsak természetvédelmi, hanem közvetlen megélhetési kérdés is.
Már több hajóból is szivárog a nyersanyag
Az IMO legfrissebb összesítése szerint szeptemberben is folytatódtak a hajók elleni támadások. A szeptember 12-én megsérült EL GAIA esetében szennyezést is jelentettek, ennek pontos kiterjedése még nem ismert. A szeptember 10-én Omán közelében találatot kapott ROMANCE olajszivárgását szintén vizsgálják. Más megtámadott hajóknál ugyanakkor nem észleltek szennyezést. A tartályhajók mérete miatt akár egyetlen súlyosabb sérülés is több száz kilométeren érezhető következményekkel járhat.
A Hormuzi-szorosban a hajózási incidensek száma már meghaladta a nyolcvanat, ezért minden újabb találat komoly környezeti kockázatot jelent.
Az augusztusi műholdas megfigyelések különösen Qeshm szigetének déli részén mutattak jelentős szennyezést. A PAX környezetvédelmi szervezet egyik kutatója a képek alapján nehéz fűtőolaj jelenlétére utaló sötét foltokat azonosított, míg a hígabb szennyeződés mintegy 160 kilométer hosszan húzódhatott. A SkyTruth szakértői az egyik legsúlyosabb, az amerikai–iráni konfliktus kezdete óta látott eseménynek nevezték az esetet. A források ugyanakkor nem támasztják alá azokat a pontos becsléseket, amelyek több tízezer négyzetméter teljes pusztulásáról vagy húsz centiméter mély talajszennyezésről szólnak, ezért a kár nagysága továbbra is csak részben ismert.
A természet lassan regenerálódik
A part menti ökoszisztémák különösen érzékenyek az olajra. A mangroveerdők gyökérzete felfoghatja a szennyeződést, de ezzel a növények oxigénellátása is romlik, a szénhidrogének pedig hosszú időre megmaradhatnak az üledékben. A sekély korallzátonyoknál az olaj és a tisztításhoz használt vegyszerek egyaránt károsíthatják a telepeket. A szigetek homokos partjai tengeri teknősök fészkelőhelyei is, ezért a tojásrakási időszakban a partra sodródó szennyezés különösen súlyos következményekkel járhat. A regeneráció ilyen környezetben éveket vehet igénybe, még akkor is, ha a további utánpótlást gyorsan sikerül megszüntetni.
A mentesítés technikailag is nehéz. A nyílt vízen olajfogó gátakkal és fölöző berendezésekkel lehet csökkenteni a terjedést, de erős áramlásban ezek hatékonysága korlátozott. A partokon kézi eltávolításra, szennyezett üledék elszállítására és hosszú távú vízminőség-ellenőrzésre van szükség. Háborús környezetben mindezt az is nehezíti, hogy a mentőhajók, szakértők és környezetvédelmi szervezetek mozgása korlátozott, miközben az újabb támadások veszélye folyamatos.
A környezeti válság közben összekapcsolódott a globális energiapiac bizonytalanságával. Szaúd-Arábia a Vörös-tenger felé vezető vezetéket ért támadás után ismét nagyobb mennyiségű olajat kezdett a Perzsa-öbölből, a Hormuzi-szoroson keresztül exportálni. Ez növeli a térség hajóforgalmát éppen akkor, amikor a biztonsági kockázat magas. A szoros ezért egyszerre vált a világ energiaellátásának és a térség környezetének egyik legsérülékenyebb pontjává: minden újabb katonai incidens nemcsak az olajárat, hanem egy rendkívül érzékeny tengeri ökoszisztémát is fenyeget.
