Húsvét előtt
A plüssnyúl végül az uszoda férfiöltözőjének kukájába került. A koszos, megtelt szemetes szorongó gyomra csak műanyag flakonok, péksüteményzacskók és félig megrágott kekszek között zörrent. A nyúl szemei, melyek ragyogtak volna egykor, most csak árnyékként bújtak meg; az egyik lábánál a fehér tömés látszott a kifeslett anyagon keresztül, míg a félig leszakadt füle kókadtan himbálózott a kuka peremén.
Ekkor egy idős férfi bicegett a folyosón. Papucsának egyenetlen csattogása visszhangzott, mint egy zárói dallam az elhagyott térben. Kinyitotta az ajtót, belépett az öltözőbe, és fürdőköpenyének övét lazábban fűzte magára, majd egy gyűrött papír zsebkendőt húzott elő a zsebéből, hogy kifújja az orrát. A kuka felé pillantva észrevette a nyúl kényszerű rejtekhelyét. Életében nem látott még ennyire elhanyagolt plüssállatot. Úgy tűnt, valaki maradék anyagokból tákolta össze, és száj helyére egy fekete X-et hímeztek. A nyúl szomorúan nézett rá gombszemeivel, mintha neki is meglenne a maga története. „Na, téged is kihajítottak, amint lejárt a szavatossági időd, akárcsak engem,” mondta neki, de végül nem dobta a zsebkendőt, inkább előrehajolt, és kimentette a nyulat a szeméttartóból.
Leültette a padra a szekrénye előtt, majd elindult zuhanyozni. Amikor visszajött, egy érzés kúszott a lelkébe; nem akarta a nyúl előtt meztelenkedni. Ezért a plüssállatot betette a hátizsákja külső zsebébe, úgy, hogy a fal felé fordította. Az otthonába érve kipakolta a vizes úszónadrágot, kiöblítette, és a törölközővel együtt felakasztotta a szárítóra. Ekkor jutott eszébe a nyúl. Végigkutatta a hátizsákot, de sehol sem találta. A lakást is körbejárta, végül még a bejárati ajtót is kinyitotta. A folyosón felgyulladt a villany, és a plüssállat ott feküdt a lépcsőnél. „Na, gyere csak, gyere, ne félj,” mondta neki, majd felemelve bement vele a lakásba. A nyulat az előszobába tette, a cipősszekrénykére állította, hátát egy régi bögréhez támasztva. A nyúl lába lelógott a szekrény oldaláról. A férfi bólintott; elrendezés szempontjából minden rendben volt, még a volt felesége se szólhatott volna rá. Hiszen a régi, közös lakásukban is annyi csecsebecse volt mindenütt.
Visszatért a konyhába, ivott egy pohár vizet, és ekkor eszébe jutott, hogy elfelejtette a kenyeret. Nagyot sóhajtott, elővett egy szatyrot, és zsebre tette a kulcsait. Mielőtt kiment volna, odabiccentett a nyúlnak, mintha csak búcsúzna tőle.
A boltban már hetek óta a húsvétra készültek; a bejáratnál tollkoszorúk, csibék, báránykák, tojásfesték és csokoládéfigurák tömege fogadta a vásárlókat. A férfi némán bosszankodott a rengeteg limlom miatt; számára ez az ünnep nem jelentett semmit, és nem hitt a feltámadásban. Keresgélve beljebb jutott, és kiválasztott egy szép, ropogós héjú, fehér kenyeret. Körülnézett a húspultnál és a zöldség-gyümölcs részlegen is, majd beállt a pénztárhoz vezető sorba. Míg hazaért, többször is meg kellett állnia.
A ház előtt egy fiatal pár ült a padon, együtt figyelték a parkban kergetőző kutyákat, egymásba kapaszkodtak, mintegy egy meleg fűszeres szélben. Az idő lassan hűvösödött, ezért a férfi összehúzta magán a kabátját.
Otthon kipakolta a megvásárolt dolgokat, megterítette az asztalra, és levágott egy szeletet a friss kenyérből vacsorához. Leült, és a tányérján gőzölgött a leves. Az ablakon kinézve látta, hogy kint lassan leszáll a köd. Évek óta töltötte egyedül az ünnepeket, gyermeke nem volt, pedig nagyon szeretett volna, de ebben sem tudtak megegyezni. Elkezdte enni a levest, a fáradtság megérkezett; az úszás és a bevásárlás kimerítette. A balesetes lába különösen fájt, de ekkor hirtelen letette a kanalat, felállt, és behozta a plüssnyulat. Az asztal mellett, a férfiével szemben, üresen állt egy szék; rátette a nyulat. Újra evett két kanállal, aztán felállt, átment a nappaliba. A heverőről leemelt két nagyobb párnát eligazgatta a széken, és arra ültette le a nyulat. A hűtőből kivett egy sárgarépát, megmosta, majd letette a nyúl elé. Visszaült a tányérjához és bólintott, tovább ette a levest. A nyúl egészséges füle magasan emelkedett az égbe a párnák és az asztal lapja felett.
Miután elfogyott az étel, a férfi kényelmesen hátradőlt. Az idén mégiscsak venni kellene néhány szép festett tojást, suttogta halkan a nyúl felé, aki nem válaszolt, de az asztal alatt vidáman meglóbálta a lábát.
