Németh Szilárd és a magyar sportdiplomácia: A szakmai alapok háttérbe szorulása
Németh Szilárd, a Fidesz prominens politikai alakja, nem csupán kedvelt táplálkozási szokásaival hívja fel magára a figyelmet, hanem sportszakmai tevékenységeivel is, amelyekről viszont meglehetősen keveset tudunk. A Fidesz kormányzása alatt a sportágak vezetői közül sokan nem rendelkeznek a szakmai tekintéllyel, amely a korábbi sportdiplomaták által jellemzett időszakban normának számított. A 2010-es kormányváltást követően a sport kiemelt stratégiai ágazattá vált Magyarországon, ennek következtében azonban számos területen a szakmai szempontok háttérbe szorultak a politikai lojalitás javára.
Kormányközeli kinevezések: Baráti körökkel a csúcson
A sportágak vezetőségei gyakran olyan politicizált személyekből állnak, akik nem rendelkeznek a szükséges szakmai ismeretekkel. Néhány példát említve: Csampa Zsolt, aki vívószövetségi elnökként a belügyminisztériumból érkezett, sokáig nem tudott kommunikálni a külföldi partnerekkel, hiszen idegen nyelvtudása gyenge volt. Szabó László, a paralimpiai elnök, szintén a saját önreklámozására fókuszál, míg a magyar parasportolók a legutóbbi téli paralimpián nem képviseltették magukat. A sportdiplomácia szempontjából ez aggasztó helyzetet mutat, hiszen a nemzetközi elismertségük csökkenéséhez vezethet.
Eredmények és visszásságok a szövetségeknél
A felnőtt sportágak irányítói, például Németh Szilárd a birkózásban, és Kósa Lajos a korcsolyázás vezetőjeként, sokszor inkább kedvenc szórakozásukként kezelik posztjaikat, mintsem felelősségteljes vezetői feladatként. Az átláthatóság teljes hiánya jellemzi a teniszt, ahol Lázár János kinevezése után derült fény több milliárdos hiányra, és a felelősségre vonások elmaradására. Az ügyészségi vizsgálatok végül 13 milliárd forintnyi hiányt állapítottak meg a teniszszövetségnél, azonban senkit sem vontak felelősségre a történtekért.
A jövő perspektívái: Korrekciós lehetőségek a sportdiplomáciában
Ha Magyarország valóban ambicionálja, hogy nemzetközi sporteseményeket, például olimpiát rendezzen, alapvető fontosságú lenne a paralimpiai sportolók helyzetének javítása is, mivel 2015 óta nem voltak jelen téli játékokon. A kormány tehát kivételes figyelmet kellene, hogy fordítson a sportdiplomáciai kapcsolatainak erősítésére, valamint a szakmai tudásra épülő vezetési struktúrák kialakítására.
A magasan képzett sportdiplomaták helyett politikai elkötelezett a szövetségi terápiás helyzet, amely nemcsak a szakmai fejlődést akadályozza, hanem a magyar sport presztízsét is csökkenti a nemzetközi porondon. Az új szövetségi irányítóknak fel kellene ismerniük, hogy a sportágak irányítása nem csupán anyagi támogatásokról szól, hanem a hosszú távú teljesítmények megalapozásáról is.
