Ifj. Vidnyánszky rendezésében mutatják be az Izzik a galagonya című előadást Debrecenben
Három generáció – gimnazisták, egyetemisták és társulati tagok – játszik együtt az Izzik a galagonya című előadásban Debrecenben, ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében. A produkció egy énekkari próba kulisszáit tárja fel.
A rendező korábbi munkáinál is bevonta a színészeket az alkotásba, és támaszkodott ötleteikre, improvizációikra. A mostani produkcióban a Debreceni Csokonai Színház tagjai mellett a Színház- és Filmművészeti Egyetem negyedéves hallgatói, valamint a helyi Ady Gimnázium növendékei vesznek részt. A huszonkilenc fős színészcsapat három nemzedéket képvisel, és a történet is felveti a generációs kérdést.
Az előadás egy énekkari próbába vezeti a nézőt. Az ötlet alapja állítólag Fellini Zenekari próba című filmjének forgatókönyve lehetett, de ez csak kiindulópontként szolgált. Devich Botond díszlete monumentális templomi teret idéz, amelynek hangulata a profánnal keveredik. A jelenetek gyorsan váltakoznak, különböző ritmusban, és egymástól igencsak eltérő zenék között – Mozart, LGT, Rolling Stones, Kex és Kaláka egyaránt felcsendül.
A játszók időnként megszólítják a közönséget is, például arra kérik, dúdolják el a Galagonya című Weöres Sándor-vers dallamát. Az énektanár szerepében Mercs János azt kérdezi, vissza tudunk-e találni a zenéhez, és megjegyzi, hogy ma már „szét kell robbantani” a gyerek fejét, régen elég volt csak a zene. Az előadás fókuszában az áll, hogy vajon össze tudunk-e még fogni egy alkotás sikeréért, vagy már csak egymás gyűlölete jelenti az összetartó erőt.
Kiss Gergely Máté játssza a kottatárost, Kukovecz Ákos pedig a karnagyot, több karakterben és több nyelven is megszólalva. A produkció elején hangsúlyozzák, hogy a történet Debrecenben játszódik, majd a második részben ezt a szálat mintha elengednék. Az énekkari próbát élőben közvetíti a helyi televízió stábja, a riportert Horváth Julianna alakítja. Ezekben az epizódokban sok a humor, majd a dráma is megérkezik: a stábot szétkergetik, az énekkar vezetői közül is elvisznek néhányat, kitör a forradalom, és teljes lesz a káosz.
A mozzanatoknak van némi aktuális áthallása, összességében azonban az asszociációk szabad szárnyalása érezhető. Fontos szerepet kapnak a táncok, amelyek koreográfusa Appelschoffer János és Rémi Tünde. Különösen a néptáncelemek energikusak, de a bulijelenetek is erősek. A vége felé megrázó, amikor a zene egyszer csak némaságba csap át, a finálé mégiscsak biztató, hiszen a kórus mégis elénekli az Izzik a galagonyát. Úgy tűnik, nincs veszve minden, a közös alkotás mégis győzedelmeskedhet, igaz, komoly árat kell érte fizetni.
Az előadást a Csokonai Nemzeti Színházban, a Csokonai Teátrumban mutatják be 2026. szeptember 12-én.
