Elon Musk egy atomfegyver – így láttatja a csaknem négyórás dokumentumfilm a világ leggazdagabb emberét
Dokumentumfilmet készített Alex Gibney a világ leggazdagabb emberéről, amelyben Elon Muskot – legalábbis az első filmkritikák szerint – érzelmileg labilis embernek mutatja be, akit manapság jobbára már csak a hatalomszerzés motivál. Október közepén kerül a mozikba az Elon Muskról szóló dokumentumfilm, ami 3 óra 45 perces, és tízperces szünettel fogják vetíteni.
Rendezője az az Alex Gibney, akit már megihletett az Enron-botrány, Eliot Spitzer, továbbá Vlagyimir Putyin és Elizabeth Holmes életútja. A dokumentumfilm Musk korai szilícium-völgyi éveitől indul, átvezet a kormányzati hatékonysági minisztérium vergődésein, amikor Trump a kormányzati adminisztráció megtizedelésére kérte fel, a Twitter felvásárlásán át egészen addig, amíg a világ leggazdagabb emberének a vagyona eléri, illetve most már meg is haladja papíron az ezermilliárd dollárt. Érzelmileg labilis szélhámosként láttatja azt a Muskot, akinek minden korábbinál nagyobb politikai és gazdasági hatalma és befolyása van.
Gibney nem bánik kesztyűs kézzel vele, az interjúalanyokkal is kimondatja, hogy Musk hatalmát és befolyását rendkívül veszélyesnek tartja a világ demokráciája szempontjából. „Amit felfedeztem, az az, hogy Musk története valójában nem egy új technológiai történet” – mondta Gibney a Velencei Filmfesztiválon tartott sajtótájékoztatón a hónap elején. Hozzátette: „Valójában régi bor új palackban. Vagyonát és hatalmát a mesterségesen felpumpált részvényárfolyamnak köszönheti.”
Musk szerint úgy manipulált a rendező, hogy gyakorlatilag összeszedte az adósait, és őket kérte fel interjúkra: „Gibney egyszerűen összeszedett egy listát olyan emberekből, akiknek vagy van elszámolnivalójuk velem, vagy egyáltalán nem is ismernek, ZÉRÓ tisztesség van benne. Borzalmas ember.”
Musk ügyvédje, Alex Spiro levélben fenyegette meg Gibney produkciós cégét, a Jigsaw Productionst, amely szerinte kliensét alaptalanul rágalmazza. Most vasárnap megvolt a film első szakmai és sajtóvetítése a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, s a Washington Post kritikusa például nem panaszkodott a film bőbeszédűségére, mert peregnek benne az események, noha eget rengetően új információt nem kapott. Összefűzi Musk birodalmának és életének kusza szálait – Tesla, SpaceX, politikai irányváltásai, Grok, Twitter, DOGE, Starlink –, s azt a benyomást kelti, hogy a kezdetben vízióval rendelkező Muskból mára megalomániás és hataloméhes, politikai babérokra vágyó ember lett.
Musk egyébként a filmtervek hallatán rögtön kinyilatkoztatott, mondván: „Gibney egy seggfej”, s ezzel jelezte is, hogy a filmben nem kíván szerepelni. Ellenben Gibney kerülő utat választott: Musk szimulációs rajongására építve betáplálta a mesterséges intelligenciába annak valamennyi nyilvánosan elérhető kijelentését, majd létrehozott egy hátborzongatóan élethű, animált digitális Musk-avatárt.
A DOGE vezetőjeként grafikusan is megjeleníti: kezében a láncfűrésszel hadonászik, jelképezve a kormányzati adminisztráció fölösleges leágazásainak „lenyesését”.
A magánélete is ihlette az alkotót; bemutatja részben a feleségeit: az első, Justine Musk nemcsak arról beszél, hogy Musk szereti alkalmazni a „gaslighting” taktikát, hanem a hazugságait is leleplezi – gyermekük bölcsőhalála kapcsán.
Gibney narrációja szerint Musknak 14 ismert gyermeke van, de valószínűleg ennél sokkal több. Musk Austinban egy olyan birtokot épített, ahol a gyermekei és anyukáik együtt élhetnek majd, hallani a szóbeszédet. Megtudjuk azt is, hogy – legalábbis a rendező szerint – Muskot több per is fenyegette, és ezért állt be Trump kampányába. Tucker Carlson ezt mondta neki a választás előtt: „Ha veszít, haver, neked kurvára véged.” Mire így reagált Musk: „Ha veszít, nekem kurvára végem”.
Nem véletlenül mondta ki Gibney, mit tart róla: „Elon egy atomfegyver.”
