Tarkabarnák sikere Németországban
A német szóhasználatban a „barna” jelző a nemzetiszocialista intézményrendszerre, a „barna múltra” utal. Az idei szeptemberi szász-anhalti választáson az AfD kapta a legtöbb szavazatot; a hírértelmezők legfeljebb a kék-barna jelzőt használták, a párt hivatalos színére és csak óvatosan a történelmi előzményre utalva.
Az óvatosság indokolt: ezek nem ugyanazok. Az AfD több jegyben különbözik az NSDAP-tól, ez tudatos vezetői döntések eredménye. Az AfD nem antiszemita párt, hivatalos megnyilvánulásaiban legalábbis annyira nem, hogy saját kebelén belül zsidó szekciót is alapított, két tucatot el nem érő taglétszámmal. Az AfD deklaráltan német párt, különbséget tesz biológiai németek és úgynevezett útlevélnémetek között – ez rasszizmus, annak szofisztikált formája.
„Nyíltak vagyunk a világ irányába, de németek akarunk lenni, és azok akarunk maradni” – áll a programjukban. Céljaik közé tartozik a migráns hátterű személyek kitelepítése. Alice Weidel társelnök jelszóvá emelte a remigrációt, a nem biológiai németek elzavarását. Az AfD tehát német és idegenellenes párt.
A politológusok 2013-as megalakulásakor múló jelenségként kezelték a pártot. Az AfD a 2015-ös migrációs krízis keltette elbizonytalanodást használta fel, azóta fokozta a bevándorlók elleni gyűlöletet és a tőlük való rettegést. Legnagyobb befolyásra a volt NDK területén tett szert. Ennek gazdasági okai vannak: a keleti tartományok lakossága az egyesüléskori 17 millióról mára 11 millióra csökkent. Identitásbeli okok is közrejátszanak: míg a nyugatnémet társadalom 1968 után átment a náci múlttal való szembenézés szakaszain, az NDK ideológiája szerint polgárai közé csak tiszta múltú, netán antifasiszta emberek kerültek.
Az egyesülést nem kevesen úgy fogták fel, hogy most már szabad gyűlölni az idegeneket. Számos gyújtogatás és színes bőrűek elleni merénylet következett, például a tíz áldozatot követelő NSU-gyilkosságok. A múltfeldolgozás hiánya miatt felerősödött az orosz/szovjet nosztalgia. Bautzenban és más keletnémet városokban felvonulók szerint Putyin náluk is „rendet teremtene”. Ezt lovagolja meg az AfD „Az oroszok nem támadnak, hanem védekeznek” feliratú plakátokkal, az ukránokat téve ellenséggé. A propaganda szerint az Unió a tőlük elvett pénzekkel támogatja az ukránokat. Putyin pénzt juttat Weidel pártjának; többen a lipcsei repülőtér elleni augusztusi dróntámadást is a választás hangulati előkészítéséhez sorolják.
Az AfD vezetői büszkén emlegetik, hogy tagjaik sorában több a diplomás, mint más pártoknál. Azt nem említik, hogy náluk a legnagyobb a fluktuáció. A tartományi pártszervezetek ideológiailag különböznek; a keleti oldalon több a nyíltan náciszimpatizáns vezető és tag.
Látható különbség az AfD és más európai szélsőjobb pártok között, hogy nem tekintik ellenségnek a többségtől eltérő szexuális preferenciájú embereket, mint például a Fidesz és a Mi Hazánk. Alice Weidel nyíltan vállalja leszbikusságát, Srí Lanka-i párjával nevel gyerekeket. A párt programjában nyíltan nem szerepel homofób üzenet.
Országszerte nő az AfD népszerűsége, fő oka az elégedetlenség a népszerűtlen kancellár takarékossági intézkedései, például a nyugdíjkorhatár várható emelése miatt. Tömegek csalódtak a politikai középben, a hagyományos pártok vezetőiben. Nemsokára választások lesznek Berlinben és Mecklenburg–Elő-Pomerániában; előbbiben második, utóbbiban első helyen áll az AfD.
Szász-Anhalt irányítása a több mint 80 milliós NSZK szempontjából is fontos lehet, mert a Bundesratban meg tudják akadályozni a többségi akarat érvényesülését. Vannak, akiket nem zavar az AfD kormányra kerülése. Érdemes emlékezni az előzetesben ülő Birgit Malsack-Winkemannra: a volt bírónő a Bundestagban képviselte az AfD-t, és sok társát bevitte az épületbe, ahol információkat gyűjtöttek más pártok képviselőiről. Tervük a rendszer erőszakos megdöntése és egy német nemzeti királyság megalapítása volt, számos politikus meggyilkolásával. A bírósági eljárás még zajlik.
Orbán Viktor bukott magyar miniszterelnök örült az AfD szász-anhalti szereplésének. „Készüljetek! Ez még csak a kezdet!” – üzente, nem egészen világos, kinek. Ha abban reménykedik, hogy a német szélsőjobb győzelme visszarepíti a hatalomba, alighanem téved; a nacionalista-soviniszta pártok nem sokat tartanak a szolidaritásról. „Csak a németek!” – mondta Frau Weidel nemegyszer.
