Újra feszültté vált az Égei-tenger térsége
A három éve tartó görög–török enyhülés gyengülni látszik. Görögország izraeli légvédelmi rendszert vásárol, Törökország hadgyakorlatot tartott az Égei-tengeren, miközben ismét előtérbe került a 12 mérföldes felségvíz, a „szürke zónák” és a tengeri érdekszférák vitája.
A két NATO-tag kapcsolata 2023 után javult, a szeptemberi fejlemények azonban a „nyugodt vizek” időszakának kifulladását jelzik. Törökország szeptember 24-én Denizkurdu I/2026 néven nagyszabású haditengerészeti gyakorlatot tartott az Égei-tenger délkeleti részén, miközben Athén a következő évek egyik legnagyobb fegyverkezési programját hajtja végre. A viták középpontjában a felségvizek, a kontinentális talapzat, a szigetek jogállása és a kelet-mediterrán tengeri övezetek állnak. A katonai modernizáció mindkét oldalon felgyorsult, a regionális háborúk pedig növelik a térség stratégiai jelentőségét.
Athén augusztus végén mintegy hárommilliárd eurós megállapodást kötött Izraellel egy többrétegű légvédelmi rendszer kiépítésére. Az Achilles-pajzs program rakéták, repülőgépek és drónok ellen adna védelmet, része a 2036-ig tervezett, nagyjából 28 milliárd eurós görög haderő-modernizációnak. A csomaghoz David’s Sling, SPYDER és BARAK MX rendszerek, többfeladatú radarok és új parancsnoki hálózat tartozik.
Ankara saját katonai erősödésével párhuzamosan figyeli a görög lépéseket. A török hadiipar az elmúlt években drónokat, rakétákat és hadihajókat fejlesztett nagy ütemben, és Törökország több mint kétezer katonát vezényelt az Izmirtől délre fekvő partvidékre. Török elemzők ezt elrettentő jelzésnek tekintik, nem közvetlen háborús előkészületnek.
Az egyik legérzékenyebb kérdés a görög felségvizek szélessége. Athén szerint az ENSZ tengerjogi egyezménye alapján joga van az Égei-tengeren hatról 12 tengeri mérföldre kiterjeszteni azokat. Törökország nem részese az egyezménynek, és arra hivatkozik, hogy az égei földrajz sajátosságai miatt ez aránytalanul korlátozná mozgásterét. A török parlament 1995 óta háborús oknak minősíti az esetleges görög kiterjesztést.
Athén szeptember elején diplomáciai jegyzékben ismét hivatkozott erre a jogára, miután Ankara tengeri parkokat hirdetett meg olyan térségekben, amelyeket Görögország saját kontinentális talapzatához tartozónak tekint. A görög kormány vizsgálja a felségvizek 12 mérföldre bővítését Krétától délre is.
A másik tartós konfliktusforrás a „szürke zónák” kérdése. Törökország szerint több kisebb sziget és lakatlan szikla szuverenitása nem rendezett egyértelműen, míg Görögország a lausanne-i és párizsi szerződésekre hivatkozva ezt elutasítja. Ehhez társul a török Mavi Vatan, vagyis Kék Haza doktrína, amely szélesen értelmezi Ankara tengeri érdekszféráját a Fekete-, az Égei- és a Földközi-tengeren.
Athénban a koncepciót sokan a fennálló tengeri viszonyok felülvizsgálatára irányuló törekvésként értelmezik. Ankara szerint csupán meg akarja akadályozni, hogy a török partokhoz közeli görög szigetek a teljes kelet-mediterrán tengeri tér felosztását meghatározzák. A nézetkülönbség gazdasági tétje a földgázkutatás, az elektromos összeköttetések és a tengeri infrastruktúra elhelyezése.
Görögország, Ciprus és Izrael az elmúlt években egyre szorosabb energia- és védelmi együttműködést alakított ki, amit Ankara rendszeresen saját mozgástere szűkítéseként értékel. A tervezett görög–ciprusi villamosenergia-összeköttetés nyomvonala ezért gazdasági és szuverenitási kérdéssé is vált.
A feszültség növekedése ellenére mindkét kormány fenntartja a kommunikációs csatornákat. Februárban Recep Tayyip Erdoğan és Kiriákosz Micotákisz Ankarában arról beszélt, hogy a viták nem megoldhatatlanok, a görög kormányfő ugyanakkor ismét a török casus belli visszavonását kérte. A NATO-nak elemi érdeke a két tagállam közötti fegyveres incidens elkerülése.
A veszély ezért kevésbé egy tudatosan indított háború, mint egy rosszul kezelt légi vagy tengeri incidens. Az 1996-os Imia–Kardak-válság emléke mutatja, milyen gyorsan kerülhetnek katonák közvetlenül egymással szembe. A sűrűbb hadgyakorlatok, a fegyverkezés és a keményebb diplomáciai üzenetek miatt ismét nagyobb jelentősége van a válságkezelési csatornáknak.
