Elemzés: Magyar Péter és Mészáros Lőrinc gazdasági erőpróbája
A francia napilap szombati számában a jelenlegi magyar kormány és az ország leggazdagabb üzletembere közötti erőpróbát elemzi. A cikk szerint az autópálya-koncesszió felülvizsgálata azt mutathatja meg, mekkora mozgástere van az új kabinetnek a korábbi rendszer alatt kötött hosszú távú szerződésekkel szemben.
„Magyar Péter háborút hirdetett az Orbán-közeli oligarcha ellen” címmel közölt hosszabb magyarországi háttéranyagot a lap. A cikk a Magyar Péter vezette kormány és Mészáros Lőrinc közötti konfliktust az új politikai korszak egyik első nagy gazdasági erőpróbájaként mutatja be. Középpontjában a 2022-ben, 35 évre megkötött autópálya-koncesszió áll.
A kabinet szeptemberben jelezte, hogy meg kívánja szüntetni a konstrukciót, amelyben a Mészáros Lőrinchez és Szíjj Lászlóhoz kötődő MKIF Zrt. jelentős szerepet kapott. A lap szerint az ügy nem csak arról szól, ki működteti a gyorsforgalmi utak nagy részét: azt jelzi, hogy az új hatalom mennyire tud hozzányúlni az előző rendszer gazdasági örökségéhez.
A kormány a szerződést gazdaságilag hátrányosnak tartja, és magyar, valamint uniós jogi problémákat is felvetett vele kapcsolatban. Vitézy Dávid közlekedési és beruházási miniszter kapta a feladatot a tárgyalások megkezdésére. A kabinet elsőként megállapodásos megoldást keres, részben azért, mert az állami üzemeltetés visszaállításához nem elegendő egy politikai döntés: rendezni kell az MKIF által használt mérnökségek, telephelyek, eszközök, szerződések és a foglalkoztatottak helyzetét is.
A lap szerint Magyar Péter számára a vita hitelességi kérdéssé is vált. A választási kampányban azt ígérte, hogy felülvizsgálja a korábbi rendszerhez kötődő, szerinte indokolatlanul kedvező hosszú távú állami megállapodásokat. Ha a kabinet a legnagyobb és leglátványosabb ilyen ügyek egyikében nem tud változást elérni, az gyengítené ezt a politikai vállalást. A koncesszió megszüntetése ugyanakkor jogilag és pénzügyileg is bonyolult folyamat lehet.
A lap külön portrét rajzol Mészáros Lőncről, és felidézi felemelkedésének történetét. A felcsúti gázszerelőből néhány év alatt Magyarország leggazdagabb üzletembere lett, érdekeltségei ma az építőipartól az energetikán és a turizmuson át a pénzügyi szektorig terjednek. Emlékeztet a 2014-ben elhangzott mondatára is, amelyben sikerét Istennek, a szerencsének és Orbán Viktornak tulajdonította.
A cikk ismerteti azt az érvelést is, amely Mészáros Lőrinc és más magyarországi oligarchák felemelkedését a magyar tulajdonú vállalati szektor megerősödéseként értelmezi. E felfogás szerint 2010 után tudatosan épült ki olyan nagyvállalkozói kör, amely képes infrastruktúra-, energia-, pénzügyi és turisztikai beruházások megvalósítására. Az új kormány ezzel szemben azt állítja, hogy a nemzeti tőke erősítése önmagában nem igazolhatja a verseny korlátozását vagy az állami források indokolatlan átcsoportosítását.
Nagy jelentőséget tulajdonít a lap Mészáros Lőrinc szeptember közepi, a vállalatcsoport családi napján elmondott beszédének. Az üzletember arról beszélt, hogy cégei közvetlenül mintegy 60 ezer embernek adnak munkát, és a beszállítókkal együtt ennél jóval szélesebb kör megélhetéséhez járulnak hozzá. Azt is mondta, kész együttműködni a mindenkori magyar kormánnyal, mert vállalatcsoportja „ezer szállal” kötődik az államhoz. Magyar Péter erre egy rövid Facebook-bejegyzésben reagált, amelyben jó ügyvédet emlegetett.
A francia napilap ebből nem gyors leszámolást, hanem elhúzódó erőpróbát olvas ki. Az MKIF-rendszer felszámolása vagy átalakítása a gyorsforgalmi utak zavartalan működtetése miatt fokozatos átmenetet igényelne, és felvethet kártérítési, finanszírozási kérdéseket is. A konfliktus így egyszerre jogi, gazdasági és szimbolikus: a kabinetnek azt kell bizonyítania, hogy a korábbi rendszer nagy szerződései sem érinthetetlenek, miközben biztosítania kell az állami szolgáltatások folytonosságát.
A lap a vitát a kormány által felállított vagyonvédelmi és vagyonvisszaszerzési intézmény működésével is összekapcsolja. Eszerint a korábbi politikai-gazdasági elit számára különösen érzékeny, hogy az új szervezet vitatott vagyongyarapodásokat és állami szerződéseket vizsgálhat. A Fidesz ezt politikai elszámoltatásként és hatalmi fenyegetésként bírálja, a kormány pedig jogállami, bírósági kontroll alatt működő vagyonvédelmi mechanizmusként írja le. A lap nem dönti el ezt a vitát, hanem azt hangsúlyozza, hogy az intézményi konfliktus tovább növeli a Mészáros-ügy politikai súlyát.
A párizsi lap végkövetkeztetése óvatos. Nem állítja, hogy Magyar Péter már megnyerte volna a Mészárossal szembeni küzdelmet, és azt sem, hogy a koncesszió biztosan megszűnik. A konfliktust inkább olyan első tesztként értelmezi, amely megmutathatja, meddig terjed egy kormányváltás tényleges gazdasági hatása, ha az előző korszakban évtizedekre kötött szerződések és nagyvállalati struktúrák maradtak fenn.
