Botrányok árnyékában: a Munkácsy-díj kiosztásának ellentmondásai
Hankó Balázs kulturális és innovációs miniszter áprilisi látogatása Vészabó Noémi festőművész műhelyébe nemcsak a művészet iránti érdeklődéséről szólt, hanem egy mélyebb, egyre nagyobb hullámokat keltő ügyet is felszínre hozott. A festőnőnek ítélt Munkácsy-díj körül zajló viták immár nem csak a szakmai berkeket forgatják fel, hanem politikai és társadalmi kérdéseket is felvetnek.
A „csókosok” és a Munkácsy-díj
A legnagyobb visszhangot az váltotta ki, hogy Vészabó Noémi neve a Munkácsy-díj Bizottság eredeti, hosszú listáján sem szerepelt, akit végül díjaztak, míg a bizottság ajánlásait nagyrészt félresöpörték. Az idén a korábbi évek szokásával szemben a miniszter által kiválasztott díjazottak aránya jelentősen megnövekedett: mindössze két bizottság által ajánlott személy kapott elismerést, miközben öt protekciós, köztük Vészabó Noémi nyerte el a díjat. Ez a mozgás a szakértői testület szempontjából a bizalom elvesztésével járt: a teljes bizottság lemondott, jelezve, hogy a díj odaítélése átláthatatlan és kézi vezérelt módon történt.
A hivatali visszaélés árnya
Vadai Ágnes, a DK frakcióvezető-helyettese írásbeli kérdésben szólította meg Polt Péter legfőbb ügyészt, amelyben arra kérdezett rá, hogy a Munkácsy-díj kiosztását esetleg „családi üzletként” kezelte-e Hankó Balázs miniszter. Egyesek szerint fennállt a konfliktus lehetősége, hiszen Vészabó Noémi könyveit az a kiadó adja ki, amelyet Hankó Zoltán, a miniszter édesapja vezetett Magyar Gyógyszerészi Kamara felügyelete alatt.
A Készenléti Rendőrség Nemzeti Nyomozó Irodája ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy a jogszabályok nem írnak elő kötelező mintát a díjazottak kiválasztására, így Hankó Balázs döntése nem minősül bűncselekménynek. A rendőrség szerint nem bizonyítható hivatali visszaélés sem a díjazás, sem a könyvkiadói kapcsolatok kapcsán.
Szakmai kritikák és társadalmi visszhang
A művészeti közeg reakciója nem volt ennyire megengedő. Vészabó Noémi díjazása ellen petíciót indítottak, amelyet számos neves művész írt alá. Többen amatőr giccsfestőként emlegetik őt, míg festményeit egyes esetekben plágiummal is megvádolták. Az ügy gyorsan túlnőtt a Munkácsy-díj keretein, és a kulturális élet alapvető kérdéseit kezdte feszegetni: a szakmai elismerések hitelességét, pártatlanságát, és a politikától való függetlenségét.
Vészabó díjazása azért is váltott ki nagy port, mert az eset rávilágított arra, hogyan érinthetik a politikai döntések a szakma szabadságát. Az ügy nemcsak a díjazott személyét állította reflektorfénybe, hanem azt a rendszert is, amelyben ez a döntéshozatal zajlik. A teljes Munkácsy-díj Bizottság tiltakozása egyértelmű jele annak, hogy a szakértők méltányos és igazságos eljárást követelnek.
Csalódás és demonstráció
Már nemcsak a politikai színtéren folyik a vita: Hankó Balázs és Schmidt Mária demonstratív látogatása a festőművésznél újabb hullámokat keltett. A plágiumvádak, a döntési eljárás vitatható volta és a bizottsági lemondások súlya tovább mélyítette a botrányt. Nem csoda, hogy a közvélemény és a szakma figyelme egyaránt az ügyre irányult: itt nemcsak egy díjról, hanem a közbizalom és a szakmai értékek jövőjéről esik szó.
Forrás: nepszava.hu/3277147_veszabo-noemi-munkacsy-dij-hivatali-visszaeles-rendorseg-hanko-balazs
