A költségvetési illúziók örök bűvköre
Magyarország gazdasági irányítása az elmúlt években önálló történeti tanulmánnyá vált az elhibázott tervezés és a folyamatos célfeladás metódusában. Az Orbán-kormány szisztematikusan képtelen tartani a kitűzött hiánycélokat, amit az Eurostat adatai évről évre brutális pontossággal igazolnak. Mondani sem kell, hogy 2020 óta egyetlen év sem hozott olyan eredményt, ami egyáltalán közelítette volna a meghirdetett terveiket. Tavaly Magyarország 4,9 százalékos GDP-arányos hiányt produkált, ezzel szégyenszemre az öt legrosszabbat produkáló euróövezeti ország között szerepelt olyan államok társaságában, mint Románia vagy Lengyelország.
Pedig az eredeti tervek valószerűtlen bűvöletében még 3,1 százalékos hiánnyal számoltak. Ennek ellenére a valóság rideg adatai mást üvöltenek: a GDP mindössze 0,5 százalékkal nőtt tavaly, míg a költségvetési hiány a GDP 1,8 százalékával túllépett minden józan határt. Az államháztartás továbbra is egy átláthatatlan fekete lyukként működik, amelyet a realitás díszletei alig fednek el.
A gazdasági növekedés kergetése: illúzió, nem stratégia
A 2026-os költségvetés tervezése kapcsán Nagy Márton gazdasági miniszter ismételten irreális számokkal állt elő. Miközben a kormány csillapíthatatlan megszállottsággal hajszolja a 4 százalékos gazdasági növekedést, független elemzők annak fele, vagyis 1,5-2 százalék körüli bővülést tartanak reálisnak. Ugyan ki csodálkozna ezen, amikor az előző évek folyamatos kudarcai után az optimizmus már rég csak üres retorikai frázisként visszhangzik a parlament falai között?
A hiánycél is várhatóan követi majd a megszokott sémát: a kitűzött 3,7 százalék elérése a jelen szabályozás és makrogazdasági körülmények között csupán illúzió marad. Nem meglepő, hogy már most látható, az ismert hibák megismétlésére készülnek; a gazdaság belső motorjai még mindig félgőzzel sem működnek.
Államadósság: a szankciók nélküli szabályszegés rögvalósága
Az Alaptörvény tiltása ellenére Magyarország GDP-arányos államadóssága tavaly növekedett – pontosan 73,5 százalékra. Az uniós átlag ugyan magasabb, de összehasonlítva a hazánkhoz hasonló fejlettségű országokkal, az adósságrátánk jelentős elmaradásokat tükröz. Románia, Lengyelország és Szlovákia messze kisebb eladósodottsági rátával működik, miközben Magyarország esetében az adósságkezelés a puszta túlélés szintjén mozog, sőt, ennek ellenére rosszabb hitelminősítést kapunk, mint Görögország. Ez minden, csak nem fényes bizonyítéka a felelős gazdaságpolitikának.
Impotens előrejelzések a gazdasági jövőről
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) mostanra jelentősen visszavett a magyar gazdasággal kapcsolatos előrejelzéseiből. Míg januárban még 2,9 százalékos növekedést prognosztizáltak erre az évre, legfrissebb becslésük szerint ez mindössze 1,4 százalék lehet. A magyar kormány ezzel szemben továbbra is irreálisan optimista, a valóságtól távol álló 2,5, illetve 4 százalékos növekedést vizionál 2024-re és 2026-ra. A valós gazdasági körülmények, legyen szó a globális vámháborús recesszió hatásairól vagy a belső piaci árnyékokról, egészen más képet festenek.
Mindeközben az IMF hangsúlyozza, hogy az infláció lassulása pozitív fejlemény, de az árstabilitás önmagában nem képes ellensúlyozni az elhibázott költségvetési stratégiák hosszú távú hatásait. Az eddigi tapasztalatok egyértelműen bizonyítják, hogy a kormányzati döntések könnyelműségét a makrogazdasági mutatók kegyetlenül számon kérik.
Forrás: nepszava.hu/3276957_hianycel-orban-kormany-magyarorszag-gazdasag
