Az Őrület Mocsarában
Szülőként, felelősségteljes apaként sem tervezem, hogy a kisfiam számára bemutatom a kormány legújabb, mesterséges intelligencia által kreált „valóságát”, amely a háború borzalmait önti új köntösbe. Ha mégis szavakat szeretnék keresni ebben a témában, akkor Kateyerina Gorgyejeva „Vidd el a gyászom” című könyvéhez nyúlnék, melyben a bátor orosz tévés olyan ukrán sorsokat tár elénk, amelyek valóban a háború poklát idézik. A könyvben helyet kapnak azok az oroszok is, akik a Donbaszban élnek, és akiket az ukránok árulóknak bélyegeznek, pedig ők is csupán a hirtelen rájuk zúduló háborús „orosz világ” ellenállhatatlan kegyetlenségeivel néznek szembe. Itt nemcsak a háború igazságához juthatunk közelebb, hanem megbeszélhetjük azt is, hogy mindezek mellett Oroszország agresszív szerepét sem szabad eltitkolni. A könyv olvasása révén arról is eszmét cserélhetnénk, hogy miként őrizheti meg valaki a méltóságát saját hazája ellenében, és hogyan állhat ki önmagáért, valamint az ártatlanokért.
A kampányvideót viszont biztosan elkerülnénk, hiszen a gyerek számos kérdésére nem tudnék válaszolni. Egyik legfőbb kérdése például az lenne, hogy ki is lövi le a magyar apát a fenyegető háborúban. A válasz egyértelműen az „ellenség” lenne, de ki is az az ellenség? Talán az ukránok, akiket a kormány szemszögéből mostanában illik gyűlölni? Esetleg a brüsszeli hivatalnokok, akik fegyvert fognának ellenünk? De miért tennék ezt? Itt már a háború őrületének mocsara mélyén járunk, ahol a kérdések helyett sokkal inkább a felelősség és a logika mivoltáról kellene diskurálni. Hogy Putyin Oroszországa mellett harcolunk? Hogyan kerültünk ide, mindezt a béke nevében?
Lehet, hogy van egy logika, ami mentén eljuthatunk ide, de észre kell vennünk, hogy minél inkább húzódik a Fidesz a mesterséges intelligencia irányába, annál inkább háttérbe szorítja az emberi érvet. Egy pillanatra sem kívánja engedni a híveinek, hogy önállóan gondolkodjanak, mert ezzel felfednék, hogy a szembenálló „baloldalinak” nevezett emberek, akik valójában egy mérsékelt jobboldali pártra készülnek szavazni, nem vérszomjas, háborúra áhítozó polgárok, csupán nem kérnek abból, ami eddig volt.
A kérdéses videó logikájának abszurditása inkább a háború abszurditását idézi, mintsem bármiféle kézzelfogható megoldást nyújtana. A háborúban a vérontás végső soron már csupán következmény, a tényleges kirobbantásához pedig olyan eszmék kellesek, amelyek letagadják az igazságot és az emberséget azoktól, akik nem értenek egyet velük. Az ilyen gondolatok végül a legrosszabb következményekhez vezethetnek, mint például, hogy valaki tényleg rálő a szomszédjára. Az uszítás és a hergelés, a béke érdekében folytatott manipuláció olyan orwelli jelenség, amit az elmúlt évtizedekben mindig megfizettünk. Legfeljebb akkor volt kivétel, amikor felfedeztük bátorságunkat az önálló gondolkodásra.
