Igazságot Nagy Imrének!
A közelgő 70. évforduló alkalmából bátorkodom előállni egy szerény javaslattal. Itt az idő újra megmagyarázni Nagy Imre és társai döntő és pozitív szerepét az 1956-os magyar forradalomban. Itt az idő eloszlatni azt a sok halandzsát és gyerekes fekete-fehér interpretációt, amellyel a kommunista Nagy Imrét illette az Orbán Viktor, Kövér László és Schmidt Mária által fémjelzett hivatalos történetírás az utóbbi évtizedekben.
Végül, de nem utolsósorban: itt az idő visszavinni a Jászai Mari téri emigrációból Nagy Imre szobrát az eredeti helyére. ’56 mártírja a Vértanúk terén töltött huszonkét évet, 1996 és 2018 között, ott, a Kossuth tér és a Parlament szomszédságában. Oda való!
2018. december 28-án az Orbán-rendszer először darabokra törte, majd eltávolította Nagy Imre szobrát. Erre kora hajnalban került sor, szinte még az éjszaka árnyékában. Ugyanaz a bolsevik mentalitás kísérte, mint a brutális szovjet katonai beavatkozást 1956. november 4-én, kora hajnalban, még az éjszaka árnyékában.
Nagy Imre válságos életpályáját nem kell újraírni. Rendelkezésünkre áll Rainer M. János kétkötetes könyve. Az én 2006-os könyvem magyar kiadása, a Vesztett illúziók több mint tízezer példányban fogyott el, akkoriban ez rekord volt. Apróbb eltéréseket nem számítva egyikünk sem habozott megírni Nagy Imre kommunista múltjából fakadó rémes, sztálinista tetteit – a moszkvai emigrációtól kezdve az 1940-es évek rákosista terrorjáig.
Ám az is tény, hogy ő lett Magyarország józan, reformista miniszterelnöke 1953-ban, majd az 1956-os forradalom miniszterelnöke és 1958 bátor mártírja. És akik körülvették – Maléter Pál, Losonczy Géza, Vásárhelyi Miklós, Gimes Miklós, az írók, Méray Tibor vagy éppenséggel a Sztálin-díjas Aczél Tamás –, mind egykori kommunisták voltak, csúnya múlttal. De 1953 után ők lettek azok, akik kikaparták a pártállam bukását. A kisgazda Tildy Zoltán volt a kivétel Nagy Imre kormányában, no meg a „parasztpárti” Erdei Ferenc, akiről később kiderült, hogy titkos kommunista párttag volt, Vas Zoltán szervezte be.
A fekete-fehérben gondolkodó gyerekek ezt ugye nehezen fogják fel, de a felnőttek társadalma tudja és érti, hogy ilyen volt és talán ma is ilyen a magyar történelem.
Elvégre az általam respektált Magyar Péter és társai még nem is olyan régen a Fidesz korrupt maffiáját támogatták. Vajon mikor kerül elő egy felvétel arról, hogy felállva éltették régi elvtársaikat, mondván, „Éljen Orbán, éljen a Párt!”? És mi történt azzal az Orbán Viktorral, aki 1989-ben még Nagy Imrét és társait éltette, de 2018-ban már végérvényesen bedőlt Kövér László meg Schmidt Mária beteges szólamainak, és száműzetésbe küldte a mártír miniszterelnök szobrát?
Nem szép, hogy a köpönyegforgatás a magyar politika szerves része. De az. És nem csak a magyar politikáé! Amerikában élek csaknem hetven éve; most lettem 92 éves, ha még marad rá időm, talán megírom az amerikai politikusok pálfordulásait is.
Ami pedig Nagy Imre teljes rehabilitációját illeti, ez nem jelentheti a „pesti srácok” szerepének a lebecsülését. Eörsi László fontos tanulmányaiból tudjuk, hogy mintegy 15 ezer pesti srác kockáztatta az életét 1956 – a Nagy Ügy – érdekében. Ők így – a rossz múltú, de időben talpára álló – Nagy Imrével együtt alkotják 1956 dicső hagyatékát.
A szerző Washingtonban élő magyar politológus.
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
