Választási vereségek szorítják Friedrich Merzet, miközben reformokat ígér
A szeptemberi tartományi választások után nőtt a nyomás a német kancelláron és a CDU–SPD-koalíción. Friedrich Merz kitart a nyugdíj-, adó- és egészségügyi reformok mellett, de a szociáldemokraták és saját pártjának több csoportja is óvatosabb, társadalmilag elfogadhatóbb megoldásokat követel.
A kormány abba a helyzetbe került, amelyet a nagykoalíció megalakulásakor minden szereplő el akart kerülni: egyszerre kellene gyors és fájdalmas szerkezeti reformokat végrehajtania, miközben a kormánypártok támogatottsága gyengül. Szász-Anhaltban és Mecklenburg-Elő-Pomerániában az AfD tört előre, Berlinben a Balpárt végzett az élen. A CDU több helyen történelmi mélypontra jutott.
A kancellár a választási kudarcok után jelezte, hogy nem változtat alapvető irányán, és hivatalban akar maradni a ciklus végéig. Az adó-, nyugdíj- és egészségügyi rendszer átalakítását nélkülözhetetlennek tartja a német gazdaság versenyképességének javításához. Politikai mozgástere ugyanakkor szűkebb lett: a szociáldemokraták attól tartanak, hogy a jóléti rendszer látványos megnyirbálása tovább tolja a radikális pártok felé azokat a választókat, akik már most is bizonytalanok.
A nyugdíj a vita középpontjában
A legérzékenyebb ügy a nyugdíjrendszer. Németország gyorsan öregszik, egyre kevesebb aktív dolgozónak kell finanszíroznia egyre több nyugdíjas ellátását, miközben a járulékok és a költségvetési támogatás terhei folyamatosan nőnek. A konzervatív oldalon erős az igény a korai nyugdíjazási lehetőségek szűkítésére és a munkában töltött évek növelésére. Az SPD ezzel szemben külön védelmet követel a hosszú szolgálati idő után visszavonulók és a fizikailag megterhelő munkát végzők számára.
A dilemma társadalmi földrajza is kedvezőtlen a kormány számára. A keleti tartományokban az átlagos vagyon alacsonyabb, sok háztartás erősebben függ az állami nyugdíjtól. Egy általános nyugdíjszigorítás ezért éppen azokban a régiókban váltana ki erős ellenállást, ahol az AfD a legnagyobb sikereit érte el. A CDU vezetésén belül emiatt egyre többen sürgetik, hogy a reformot hosszabb átmenettel és célzott kivételekkel vezessék be.
Egészségügy és gazdaság
Hasonló konfliktus körvonalazódik az egészségügyben. A törvényes és a magánbiztosítás kettős rendszerében a várakozási idők, a háziorvosi kapacitások és a kórházi finanszírozás régóta vitatott kérdések. A konzervatívok nagyobb hatékonyságot sürgetnek, a szociáldemokraták pedig azt akarják, hogy a hozzáférés kevésbé függjön a biztosítás típusától. A konkrét kompromisszumok még formálódnak, de a választási vereségek után mindkét fél gyorsabban akar érzékelhető eredményt.
A koalíció gazdaságpolitikai vitáját az is nehezíti, hogy a gyors élénkítés és a hosszú távú költségvetési fegyelem nem mindig ugyanabba az irányba mutat. A vállalatok alacsonyabb adókat, olcsóbb energiát és gyorsabb beruházási engedélyeket várnak, miközben az államnak egyre többet kell költenie infrastruktúrára, védelemre és az öregedő társadalom ellátására. Merz ezért egyszerre ígér versenyképességi fordulatot és a jóléti rendszerek fenntarthatóbbá tételét.
Az SPD mozgástere sem kényelmesebb. A párt gyenge országos támogatottság mellett nem engedheti meg magának, hogy a koalícióban pusztán a megszorítások végrehajtójaként jelenjen meg. Ezért minden nagy reformnál látható ellensúlyt keresnek: alacsonyabb jövedelműek védelmét, a magasabb keresetűek nagyobb hozzájárulását vagy hosszabb átmeneti időt. A kormány működőképessége így azon múlik, hogy a felek képesek-e ezeket az ellentétes politikai ösztönöket olyan csomagokká alakítani, amelyek mindkét párt számára vállalhatók.
Gazdasági nyomás és az AfD
A reformvita hátterében a német gazdaság elhúzódó gyengesége áll. Az ipar magas energiaárakkal, kínai versennyel, beruházási lemaradással és a bürokrácia költségeivel küzd. Merz eredetileg azt ígérte, hogy adócsökkentéssel, gyorsabb engedélyezéssel és beruházásösztönzéssel hoz fordulatot, de a költségvetési korlátok és a koalíciós kompromisszumok lassítják a végrehajtást. A szeptemberi választások azt is megmutatták, hogy a választók egy része nem érzékeli a bejelentett gazdasági intézkedések eredményét a mindennapi megélhetésben.
A CDU és az SPD ezért egyszerre próbálja megőrizni saját politikai arculatát és életben tartani a közös kormányzást. Merz keményebb, kínálati oldali reformokat szeretne, az SPD pedig szociális biztosítékokat és igazságosabb tehermegosztást követel. A koalíció közös érdeke, hogy ne nyíljon újabb kormányválság, mert egy előrehozott választás a pártok támogatottságát és a parlamenti erőviszonyokat újramérné. A következő hónapokban így nem az a kérdés, lesznek-e reformok, hanem az, mennyit őriz meg Merz eredeti programjából, és milyen engedményeket kell tennie ahhoz, hogy azokat a Bundestagon és a saját politikai táborán is át tudja vinni.
