Svájc megnyitotta Josef Mengele titkos dossziéját, de fontos részleteket kitakartak
A svájci Szövetségi Hírszerző Szolgálat hozzáférhetővé tette a Szövetségi Levéltárban őrzött Josef Mengele-dossziét. A mintegy kétszáz oldalas iratanyag közzétételét egy történész hozzáférési kérelme és az azt követő jogvita tette lehetővé. A szolgálat korábban arra hivatkozott, hogy a dokumentumokra 2071 végéig meghosszabbított védelmi idő vonatkozik, az eljárás során azonban kiderült, hogy a Bergier-bizottság által vizsgált iratok esetében egy 2001-es kormányhatározat liberálisabb hozzáférést ír elő.
A hírszerzés szeptember 8-án új döntést hozott, két nappal később pedig közzétette az anyagot, miközben forrásvédelemre és harmadik személyek adatainak védelmére hivatkozva több részletet kitakart.
Az iratcsomót a svájci főügyészség rendőri szolgálata, a mai hírszerzés egyik jogelődje állította össze, majd 2001-ben került a levéltárba. A dokumentumok rendőrségi jelentések, megkeresések és belső feljegyzések segítségével mutatják meg, miként próbálták követni a háború után eltűnt orvos mozgását. Az akták alapján a svájci szerveknek többször is mérlegelniük kellett olyan jelzéseket, amelyek Mengele esetleges svájci jelenlétére vagy átutazására utaltak.
A dokumentumokból kirajzolódik a háború utáni Európa bizonytalan hírszerzési környezete is. A hatóságok egyszerre kaptak ellenőrzött és bizonytalan eredetű információkat, miközben különböző országok ügynökei és nyomozói próbálták követni a Dél-Amerikába menekült náci tisztségviselőket. Egyes feljegyzések olyan külföldiekről szólnak, akik diáknak adták ki magukat, és Svájcban próbáltak információkat szerezni.
A hírszerzés közleménye szerint az archív szolgálati iratoknál rendszerint szigorú mércét alkalmaznak, mert azok gyakran ma is védendő forrásokra vagy harmadik személyekre vonatkozó adatokat tartalmaznak. A szolgálat azt közölte, hogy nem létezett olyan nyilvántartás, amely egyértelműen megmutatta volna, mely iratok tartoztak a Bergier-bizottság által vizsgált anyagok közé, ezért korábban nem ismerték fel, hogy erre a dossziéra is a könnyített szabályok vonatkoznak.
A mostani ügy nyomán általánosan felülvizsgálják a régi hírszerzési dokumentumok hozzáférési gyakorlatát. A közzétett változatban neveket, dátumokat és egyes részleteket kitakartak. A szolgálat szerint erre a források és az érintett harmadik személyek védelme miatt volt szükség. A történészek számára továbbra is kérdés, hogy a redakciók mennyire nehezítik a korabeli kapcsolati hálók és hatósági döntések pontos rekonstruálását.
Mengele az auschwitzi tábor orvosaként részt vett a foglyok szelekciójában, és embertelen kísérleteket végzett, különösen ikreken és gyermekeken. A háború után hamis személyazonossággal elhagyta Európát, majd Argentínában, Paraguayban és Brazíliában bujkált. Az ellene folyó hajtóvadászat ellenére soha nem állt bíróság elé. 1979-ben Brazíliában vízbe fulladt, személyazonosságát később igazságügyi vizsgálatok is megerősítették.
A svájci akták jelentősége abban áll, hogy dokumentálják, hogyan működtek a nyugat-európai rendőri és hírszerző szervek egy olyan korszakban, amikor a háborús bűnösök felkutatása, a hidegháborús érdekek és az állami titoktartás gyakran egyszerre határozta meg a döntéseket.
A történet szorosan kapcsolódik a Bergier-bizottság munkájához. A testületet 1996-ban hozták létre, hogy feltárja Svájc második világháborús gazdasági, pénzügyi és menekültpolitikai szerepét, köztük a náci Németországhoz fűződő kapcsolatokat és a rabolt vagyon kezelését. Jelentései hozzájárultak ahhoz, hogy a hatóságok nyitottabban kezeljék a korszak levéltári anyagait.
