Fatális errorizálás – Kis magyar sztornográfia
A fakabátok lassan gurultak el mellette a Cseri úton. Sosem maradtak el, hogy bambán bámuljanak kifelé a bóbitás Zsiguliból. Nem láttak még a kihalt éjszakában vizeszsemlére zacskós kakaót ivó gimnazistát, aki szatmáriban és kalotaszegiben, no pláne a Rossa-Mosóczi-féle Balladában megfáradva poroszkál hazafelé a próbáról? Gondolhatta volna ezt is, ha nem történik meg minden áldott kedden és pénteken este tíz után.
Három kilométert gyalogolt a város széléig, a végén földútra térve, ráért elfogyasztani a szakszervezeti székházban felvett ellátmányt, és gondolkodni a világ folyásán. Hogyan csajozzon be végre, tizenöt évesen ez volt az első három gondolata. 1984-et írtunk, de csak pár évvel később olvasta a vonatkozó Orwell-regényt, és már kellékesként látta a Brazil című Gilliam-adaptációt a színházbüfé melletti tévészobában. Bezerédi feküdt mellette a földön, aki a rossz minőségű felvételt beszerezte, Jordán és Koltai a szomszéd szobában sakkozott.
Kívülről tudná megint Mrożek Rendőrségét, aminél groteszkebb színművet a hatalommánia romlottságáról és gyarlóságáról azóta sem sokat látott. Gothár rendezte, öt évvel a Megáll az idő után. A remek rendező a díszletet sem adta ki a kezéből, a felvonások nyitányaként az előfüggöny előtti sínpályán egy kutyás rendőr élethű bábuit húzták át a díszítők, a rettentő rendvédelem a közönséget fixírozta vészjóslón. A zsernyákot Karácsony Tomi játszotta. A rendőr és németjuhásza a végén megelevenedett, a rendszerváltás előtt két évvel érzékeltetve a hatalmaskodó diktatúra természetét.
A létező szocializmusról középiskolás emléke nem nagyon van a Cseri úton cirkáló fakabátokon kívül. A diáklapban inkább Lumet-filmkritikát és Jancsó-interjút írt, és riportot Molnár Csilla fonyódi szépségkirálynő budapesti napjáról. Végzősként Gigászat címmel forgatott kisjátékfilmet, a tanári terrort Prokrusztész-ágyként parafrazálta. A továbbfejlesztett verzióban, amely a szegedi függetlenfilm-szemlén Pesty László Ulyssese után lett második, A fal című Pink Floyd-mozit idézte.
Filmjének főszereplője ezután, az akkoriban még másfél éves sorkatonaságuk kezdetén megbomlott idegileg, nem bírta a bezártságot és a kiskatonákat szívató brutális hagyományokat. Zavartan sétált egy ruhafogassal a Hunyadi laktanya alakulóterén éjjel, amikor felhívta barátját, hogy vegyék videóra, mert üzenete van. Több mint harmincöt éve nem nézte meg a VHS-kazettát. A folytatást sem, aminek a felvételét a pécsi honvédkórházban kobozták el tőle.
Élénken emlékszik a hadtestparancsnokság 1989-es időszakára, ahol Gyuricza tábornok bázisa fölötti emeleteken Kiss őrnagy és Nagy őrnagy vezetésével zizegtek a rendszerváltás miatt a szocialista népköztársaság váll-laposai. Azt mondogatták a parlamenti közvetítést nézve egy kis Junosztyon, hogy Antallék már kiképezték Nyugaton az új magyar tisztállományt, de félelmük nem volt megalapozott.
Ő akkoriban operatőrként forgatott a seregnek, hadgyakorlatokon járt a csehszlovák erdő farkasordító hidegében a szovjet bakák között, és a magyar Alföldön, ahol az áthatolhatatlan éjszakai ködben szeretett bele Antoine és Désiré hangjába és történetébe. Egyszer leakasztotta a falról, és kidobta a hadtestparancsnokság ablakán a színház régi, halványvörös épületének kasírozott fotóját, hogy hazavigye. Máskor kerítésátmászás módszerével kilógott a laktanyából, hogy katonaszökevényként láthassa Miles Davis 1989-es pesti koncertjét.
Mígnem kitört a szabadság, és a vasfüggöny lehullt. Mehetett volna, hát maradt.
Szerinte mindenkinek megvan a maga kommunistadiktatúra-élménye, sokaknak fasisztanépirtás-élménye is van. De ezeket nem kétségbe vonva, a nagyobb kép ezeknek a személyes traumáknak a bonyolult elegye. Ahol az egyenlőség utópiájába csavarodott kommunista rabokból galád elnyomókat, Trianont átkozó népnemzeti elítéltekből gyilkos fasisztákat formált a huszadik század.
Amikor a kiebrudált félautokrata túlhatalom hívei a Terror Házáért tüntettek a minap, akkor is ez jutott eszébe. A politika szolgálóleányává hajlott történész ugyanazt a mondást erősítette pártvezért megszégyenítő lelkesedéssel, miszerint a nyilasterrort és a deportálásokat a Harmadik Birodalom ragadozómadara kényszerítette az arkangyali szeplőtelenséggel tündöklő magyar hazára. Szerinte ez bornírt dogmatizmus, és csak szakértőkre bízott csendes kutatómunka, független művészetből eredő katarziskeresés lehet az út a szembenézéshez.
Az ügynökakták októberi megnyitásával nagy lesz a döbbenet ez ügyben is, a szomorúsággal vegyes szégyen. Fakír, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának kutatóengedélyével is rendelkező barátja mesélte neki a minap, hogy egykori középiskolájuk tán legnagyobb tekintélyű reáltanárát is beszervezték anno, évekig jelentett a gimnázium tanárairól.
