Kuszama halála után emlékkiállítássá vált az amszterdami életműtárlat
Alig néhány héttel Kuszama Jajoi halála után nyílt meg az amszterdami Stedelijk Museum nagyszabású életmű-kiállítása. A tárlat nemcsak a világhírű pöttyöket, tökszobrokat és tükörszobákat mutatja be, hanem azt a radikális, politikusan gondolkodó művészt is, aki performanszokkal és happeningekkel vált ismertté a hatvanas években.
Kuszama Jajoi augusztus 14-én, 97 éves korában halt meg egy tokiói kórházban. Stúdiója szerint élete utolsó napjaiig dolgozott, és több mint hetven éven át következetesen ugyanazokat a kérdéseket vizsgálta: az ismétlést, a végtelent, az egyén feloldódását és az élet-halál határát. Az amszterdami kiállítást eredetileg még életében tervezték meg, halálával azonban óhatatlanul életmű-összegzéssé és emlékkiállítássá vált.
A Stedelijk tárlata több mint hetven év munkáit fogja át, a festményektől és rajzoktól a szobrokon, installációkon, divatterveken és kollázsokon át a performanszok dokumentációjáig. A kiállítás egyik központi műve egy új Infinity Mirrored Room, amelyben a látogató tükrök, színes formák és ismétlődő pöttyök között lép be Kuszama jellegzetes, határtalanná tágított terébe. A tárlat a kölni Museum Ludwig és a Fondation Beyeler együttműködésével készült; a kölni állomáson több mint háromszáz művet mutattak be.
Kuszama nevét ma sokan elsősorban a pöttyökkel borított tökökkel és az Instagramon tömegesen fényképezett tükörszobákkal azonosítják, az amszterdami kiállítás azonban hangsúlyosan visszanyúl a korai, jóval radikálisabb életműhöz is. Kuszama az 1950-es évek végén költözött New Yorkba, ahol az avantgárd művészet, a vietnámi háború elleni tiltakozás és az ellenkultúra közegében dolgozott. Provokatív happeningjei, meztelen testekre festett pöttyjei és nyilvános akciói egyszerre szóltak a háború, a szexualitás tabusítása és a társadalmi konvenciók ellen.
Hollandiához különösen szoros kapcsolat fűzte. Már 1965-ben részt vett a Stedelijk ZERO-kiállításán, két évvel később pedig egy holland performansz során Jan Schoonhoven művész meztelen testét festette tele pöttyökkel. A kiállítás kurátora, Leontine Coelewij szerint Kuszama jól érezte magát az akkori Hollandia szabadelvű, ellenkulturális közegében, amelyben művészete kevésbé ütközött azzal az ellenállással, amelyet korábban Japánban tapasztalt.
Az életmű személyes háttere legalább ilyen fontos. Kuszama fiatal kora óta hallucinációkról és ismétlődő vizuális élményekről számolt be; a pöttyök, hálók és végtelen mintázatok részben ezek feldolgozásából születtek. Művészete azonban soha nem maradt pusztán önéletrajzi: az egyén feloldódása, a kozmosz, a halál, a szexualitás és az erőszak kérdései újra és újra visszatértek benne. A későbbi, rendkívül színes művek mögött ugyanaz a szorongás és ugyanaz a végtelenségélmény húzódik meg, amely már a korai munkákban is jelen volt.
A késői világhír közben részben el is fedte azt a radikális művészt, aki a pöttyökből nem díszítőmotívumot, hanem a test, az identitás és a végtelen nyelvét teremtette meg. Kuszama képi világa divatmárkákkal, látványos köztéri munkákkal és közösségi médiában terjedő installációkkal vált globális jelenséggé.
Az amszterdami tárlat egyik tétje ezért éppen az, hogy a könnyen felismerhető Kuszama-brand mögül ismét előhozza azt a művészt, aki a XX. század második felében a test, az identitás és a politikai tiltakozás kérdéseivel kísérletezett.
A kiállítás 2027. január 17-ig látható a Stedelijk Museumban.
