Rendhagyó beszámoló Zdravko Denev grafikus kiállításáról
Zdravko Denev grafikus kiállítása október 15-ig tekinthető meg a Bolgár Kulturális Intézetben. A tárlat vernisszázsján sokrétű tanulságokkal szolgált a látogatóknak.
A kiállított grafikák bonyolult, organikus rajzok: naturalisztikus és szürreális, hullámzó vonalak nőnek ki egymásból, nyomasztó pillanatképet mutatva. Denev gyerekkönyv-illusztrátorként is dolgozik, vidámabb alkotásai mintha menekülnének a környező világ okozta szorongás elől, amelyet grafikái sugallnak.
A művész gyerekkora óta rajzol és fest, szinte addiktív módon. Rajzolás közben boldog, számára a művészi tevékenység szinte erotikus élmény, afféle menekülő útvonal. Amikor leül a papír elé, nincsenek tervei: nem gondolja ki előre, mit akar alkotni, nem készít vázlatokat. Az absztrakt vizuális kreativitás és a zene nem irodalom és nem történetekről szól, hanem önnön elvontságában mozog.
Denev alkotási folyamata a jazzhez hasonlítható: a folyamat maga lényegében rögtönzés, terv nélkül halad előre. Hasonlóan ahhoz, ahogy Chaplin készítette a filmjeit: forgatókönyv nélkül kezdett forgatni, egy-egy jelenetet akár 300-szor is felvett, ha kellett, faragta az anyagot, mint a szobrász, de nem volt kottája. A diktátor című filmben Adenoid Hynkel-Hitler hosszú perceken át szónokol a hatalmas tömegnek németül, pedig Chaplin nem tudott németül. Mégis tökéletes német hangzása van annak a fenyegető hablatynak, amelyet a mikrofonokba üvölt, csak egy-két német szót szőve bele. Chaplin lánya, Geraldine Chaplin mesélte, hogy édesapja odaállt a mikrofon elé és elkezdett ezen a groteszk pszeudo-német nyelven ordítozni hosszú perceken át, rögtönzött, abszolúte nem készült fel.
Denev társalapítója a „Mi hallunk titeket” (Ние ви чуваме) nevű nonprofit szervezetnek, amely a siketeken igyekszik segíteni. A szervezet teljes arculatát grátisz készíti el, és azon dolgozik, hogy a siket közösség üzenetei láthatóbbá váljanak a többségi társadalom számára. A kiállított képek eladásából származó bevétel egy részét is a szervezetnek utalja.
Rossen Tkacsenkónak, a Magyar-Bolgár Gazdasági Kamara elnökének ötlete volt, hogy lefordíttatta bolgárra Rejtő Jenő Tizennégy karátos autóját. Ez merész vállalkozás, mert a pesti humort és szójátékokat, valamint az olyan zsidó kispolgárokat, mint Vanek úr, nehéz bármely nyelvre átültetni. Rejtőt eddig nem sikerült igazán jól megfogni sem színpadon, sem filmen. Elfogadható volt a RaM-ArT Tizennégy karátos autója Mikó Istvánnal Vanek úr szerepében és a Budapest Bárral, valamint a szombathelyi Vesztegzár is nézhető, bár az sem igazán röhejes-rejtős, de Varró Dani szövegei és Darvas Benedek zenéje néha elérik a csúcsot.
Tkacsenko annak idején Sajdik Ferencet kérte fel a könyv illusztrálására. Sajdik rajzai végigkísérték az életünket, mindenki szerette, tavaly 95 évesen hunyt el. A Tizennégy karátos autót némi szabódás után vállalta el, mert azt mondta: soha nem mert ilyen magaslatot megcélozni, mint Rejtő, és „a nyomaiba se ér” a legnagyobb Rejtő-rajzolónak, Korcsmáros Pálnak. Rejtő bolgár kiadásának nyomdai előkészítését is Denev menedzselte.
A kiállítás október 15-ig tekinthető meg a Bolgár Kulturális Intézetben, az Andrássy út 14. szám alatt.
