Krasznahorkai László visszatért az ELTE-re: szivarszobáról és az el nem készült regényről beszélt
Több mint tíz év után tért vissza alma materébe Krasznahorkai László, aki a Múzeum körúti campus Gólyavárában beszélt életének fontosabb állomásairól, egyetemi éveiről és életművének legutóbbi könyvéről. Az író az ELTE Bölcsészettudományi Karának meghívására érkezett, a beszélgetőtársa Gintli Tibor, a Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézet igazgatója volt.
Krasznahorkai László 2025 decemberében vette át az irodalmi Nobel-díjat Stockholmban. Az esemény kapcsán felidézte, hogy a díjátadás idején azon gondolkodott, mit fog csinálni, mert több napja nem sikerült rágyújtania, mivel Svédországban mindenütt tilos a dohányzás. Mint mondta, végül a „kétségbeesés” jutott eszébe arról a pillanatról.
Az író 1977 és 1983 között szerzett magyar–népművelő diplomát az ELTE Bölcsészettudományi Karán. Saját elmondása szerint azért került oda, mert a jogi karról menekült. Bár a magyar szak pontosan azt kínálta, amire számított, később kiderült, hogy az igazi izgalmakat az akkoriban büfészaknak tartott népművelő szak tartogatta, többek között a 2017-ben elhunyt Király Jenőnek köszönhetően.
Gintli Tibor szóba hozta, hogy Krasznahorkai a tudás iránti szomjúsága ellenére nem szeretett szakdolgozatot írni, ám végül nem „megúszós” dolgozat született: Márai Sándor emigrációs munkásságát dolgozta fel, a regények mellett annak költészetét is.
Első regényét, a Sátántangót 1985-ben, mindössze két évvel a szakdolgozata után írta meg. Arról most is beszélt, hogy valójában egyetlen regényt akart írni, és véleménye szerint a Sátántangó tökéletlensége vezetett ahhoz, hogy újra írjon. Elmondása szerint Tarr Béla és a vele való munka szembesítette időről időre azzal, hogy nem sikerült megírnia azt a könyvet, amelyet szeretett volna. Krasznahorkai László több filmen dolgozott együtt az idén januárban elhunyt Tarr Bélával.
A regényéből készített film kapcsán kénytelen volt újraolvasni egyes részeket. Felidézte: „A második fejezet egyharmadában van egy rész, ahol azt írom: »mohával benőtt cserepein«. Én pedig néztem: ezt én írtam? Az egészen érződött egy nagyon erős Kafka-hatás – úgy, hogy ilyet Kafka az életében nem írt volna, hogy »mohával benőtt cserepein«.”
Krasznahorkai felidézte azt is, hogy írói munkásságának jelentős része a jóvátétel: minden egyes regénye az előzőt tenné jóvá. Mivel legutóbbi, 2025 novemberében megjelent, A magyar nemzet biztonsága című regényében utal arra, hogy leszámolna az írással, felmerült, hogy ez életműve lezáró darabja lehet. „Minden regényemet képzeljük el úgy” – zárta rövidre a kérdést.
