Újjászületett Örökség: Jókai Mór Képregényes Feldolgozása
Korcsmáros Pál képregénye, amely Az arany ember címet viseli, nem csupán digitális felújítás, hanem egy híd a múlt és a jelen között. Ez a kiadás megőrzi a hatvanas évek varázsát, elkerülve a modernizálás csapdáit. A régi grafikai stílus és hangulat megóvása mellett a képregény új életre kelti Jókai Mór klasszikus kalandregényét, amelynek népszerűsége nem csökkent az évtizedek során.
Az arany ember, amely 1872-ben látott napvilágot, a magyar irodalom egyik alappillére. Jókai Mór, aki ezt a művét a legkedvesebb regényének tartotta, írta: „Ennek az alakjai mind olyan jó ismerőseim nekem – ki korábbrul, ki későbbrül.” Már többféle feldolgozást megért, ám a képregényes verziója 1962 óta különös helyet foglal el a kulturális örökségünkben. A Képes Kiadó most, több mint hatvan évvel az első kivitelezés után, egy frissen felújított, színezett kötetet tett közzé.
A könyv készítői a magyar képregény aranykorának kiemelkedő alakjai. Cs. Horváth Tibor átírta a szöveget, Korcsmáros Pál rajzolta a képeket, míg Varga „Zerge” Zoltán színezte azokat. Korcsmáros nem csupán művészként, hanem a magyar képregényművészet egyik úttörőjeként is ismert, aki magas mércét állított, és akinek munkássága tovább él a mai képregényekben is. A Rejtő Jenő által írt regényekből készült képregények után, a klasszikus műveivel, mint például a Kőszívű ember fiai vagy A láthatatlan ember, lassacskán kinőtte magát a klasszikus adaptációs stílusban.
A művészi képesség, amit Korcsmáros Pál rajzai jelentenek, magával ragadó összhangban van a színezés finomságával. A képregény oldalain három-négy választott jelenet lenyűgöző dinamikáját tárja elénk, felfedve Korcsmáros „színészi” és „rendezői” zsenialitását. Az élénk gesztusok, az aprólékosan kidolgozott kompozíciók és a karakterek érzékletes ábrázolása egy lendületes verziót kínálnak a klasszikus történetből.
Cs. Horváth Tibor előtt álló kihívás nem volt kisebb: a monumentális regény cselekménye, amely a Dunától a Balatonig és Törökországtól Brazíliáig terjed, körülbelül hatvannégy oldalra zsugorodott. Az átdolgozás során a figyelem középpontjába a cselekmény került, így a lélektani mélységek és a karakterek belső világának felfedezése az illusztrációk szintjén maradt. Jókai társadalomkritikája és erkölcsi dilemmái a képregény világából szinte teljesen hiányoznak, de a szöveghűségért mindenképpen elismerés illeti a készítőket.
A digitális felújítás során megőrizték a hatvanas évek képregényének autentikus hangulatát, amely nem próbálkozik a „modern” megoldásokkal. A legfigyelemreméltóbb a kép kifejezőereje, amely nemcsak Korcsmáros tehetségét tükrözi, de Jókai szellemi örökségének emlékét is életben tartja. A képregény önálló művészi alkotásként is megállja a helyét, inspirálva az olvasót, hogy merüljön el a teljes regény világában.
A kötet a „Klasszikus irodalom képregényben” sorozat legújabb darabja, csatlakozva más jelentős művekhez, mint a Stendhal, Wells és Mikszáth által írt alkotások. A hatvan éves története és a modern rekonstrukció szellemi öröksége emlékezetes dokumentúnként él tovább, mindez pedig gondolatébresztő és izgalmas élményt nyújt a képregény- és irodalomkedvelők számára.
