Hétköznapi bátorság mint rendszerkritika
Aligha találni élesebb tükröt a mai magyar viszonyokról, mint egy olyan történetet, ahol egy rendőr, aki egyszerűen a munkáját végzi, hirtelen politikai játszmák közepén találja magát. Mit tanít ez nekünk a jelenlegi rendszerről, amelyet egyre nehezebb demokráciának nevezni, és milyen üzenetet közvetít a társadalom számára? Egy tízéves gyerek számára talán még megfoghatatlanok a politikai játszmák részletei, de az igazság és a jog keresésének fontossága érthetővé válik egyetlen, fájdalmasan világos példa révén.
A rendőr, akit célkeresztbe vettek
Laponyi Zsolt rendőr őrmester egy egyszerű, mégis bátor lépésével hívta fel magára a figyelmet: nem engedte, hogy politikai célokra használják a róla készült toborzófotót. A kép eredetileg a rendőrség népszerűsítésére készült, de egy párt politikai propagandájának eszköze lett volna. Laponyi kiállása nem pusztán szakmai, hanem erkölcsi állásfoglalás volt. Nem akarta, hogy a rendőrök pártpolitikai marketingfogásokká silányuljanak, és nem akarta, hogy bárki másként tekintsen rájuk, mint mindenki rendőreire.
Ez a döntése azonban nem maradt következmények nélkül. Bátor cselekedetének nem a támogatás, hanem a szankciók lettek az eredményei. Tiltották a szakmai szerepléseit, sőt, még szabadidejében sem vehetett volna részt egy óvodai gyereknapon, ahol „hétköznapi hős” szerepében lépett volna fel a gyerekekért. Ironikus, hogy pont ebben a kontextusban mutatkozott meg a valódi hősiessége.
Félelem és hallgatás rendszere
Az események különösen súlyos kérdéseket vetnek fel: miért nem lépnek fel a kollégái, barátai, vagy akár az egész rendszer azok ellen a nyilvánvaló igazságtalanságok ellen, amelyek Laponyinak kijutottak? Az egyszerű válasz szúrós és keserű: mert félnek. Félnek attól, hogy hasonló megtorlás veszi őket célba, hogy elbocsátják, áthelyezik vagy ellehetetlenítik őket. A rendszerben dolgozókat a személyes és szakmai létbizonytalanság szorítja, és ez a félelem uralja őket.
Egy társadalom egészsége ott kezdődik, hogy az igazság és igazságosság melletti kiállást nem büntetik. Az azonban, hogy már egy rendőr is fél szót emelni, és alaposan meg kell gondolnia minden egyes lépését, egyértelműen mutatja, hogy ebben az országban a demokrácia nem csupán sérült – hanem gyakorlatilag eltűnt.
Mi az üzenet a következő generációnak?
Laponyi története világos üzenetet hordoz mindannyiunk számára, de különösen a gyerekeknek, akik előttünk nőnek fel ebben a rendszerben. Ez az eset nemcsak egy rendszer hatalmi mechanizmusait mutatja meg, hanem azt is, hogyan próbálja ezen keresztül formálni az emberek viselkedését. Vajon milyen üzenet érkezik meg egy tízéves gyerekhez az ilyen történetekből? Az, hogy a bátorság és az igazságért vívott küzdelem nem csupán kockázatos, hanem az is, hogy a normalitás képviselete itt már hőstetté válik.
A rendszer, amelyben élünk, nem egyszerűen szabályok vagy jogi keretek mentén határozza meg az életünket. Ennél sokkal mélyebb szinten alakítja át a gondolkodásunkat és mindennapi erkölcsi alapállásunkat. Laponyi bátorsága nemcsak róla szól, hanem rólunk is, azokról, akik figyeljük és értelmezzük ezt a történetet anélkül, hogy magunk is kezdeményeznénk a változást.
Forrás: nepszava.hu/3277708_hetkoznapi-felelmek
