A „Hivatásos Rettegők” Figyelmeztetése
A „hivatásos rettegő” kifejezés évekig harsogott a Fidesz és környezete szájából, kiszorítva mindenféle érdemi párbeszédet. Ezzel az elnevezéssel illegették azokat, akik – akár halkabban, akár hangosabban – aggodalmaikat fejezték ki a kormányzati gyakorlatok miatt. A támadás célpontjaihoz a legkülönfélébb társadalmi csoportok tartoztak, és még a nem-fideszes körökben is akadtak olyanok, akik bizonyos mértékig elfogadták a gúnyos jelzőt, azt gondolva: Magyarország, Orbánnal együtt is, mégiscsak egy demokrácia.
De vajon tényleg az? A valóság egyre komorabban árnyalja a képet. Az aggályokat ellenszélben megfogalmazó hangok ritkábban találkoznak cinikus gúnnyal. Miért? Mert azok a félelmek, amelyeket ezek az emberek rendre megfogalmaznak, látszólag paranoid jóslatokból egyre gyakrabban válnak keserű valósággá.
A Gyülekezési Jog Törmelékei
A szabad gyülekezési jog felszámolásának gyorsasága még a Fidesz gyakorlatait is felülmúlta. Senki nem gondolta komolyan, hogy egy hétfőn benyújtott javaslat kedden már diadalmasan tiltja be például a Budapest Pride-ot és minden olyan eseményt, amely „a gyermekek védelméről szóló törvényt” sértené. Ez a lépés újabb példája annak, hogy a kormány orosz ihletésű szabályokat honosít, sőt, immár a kínai megfigyelés struktúráját is felidézi, ahol az állampolgárok mozdulatait mindenre kiterjedő kamerahálózat követi, és arcfelismerő technológia ügyel arra, hogy senki ne léphessen túl a rendszer korlátain.
Ez az arzenál, amelyet még tíz évvel ezelőtt egy terrorizmus elleni törvény égisze alatt készítettek elő, mára könnyedén adaptálhatóvá vált a hazai lakosság kontrollálására. Bárándy Gergely, az akkori MSZP-s képviselő, már évekkel ezelőtt jelezte aggályait, ismerve a kormány hozzáállását a kritikus csoportokhoz és civilekhez. És bár előre látása figyelemreméltó volt, aggodalmait a törvényhozás nagyobb része puszta retorikai zajként söpörte félre.
A Jogok Folyamatos Csorbulása
Az orbáni rendszer alapvető alkotmányos jogainkat fáradhatatlanul nyirbálja. Minden lépés azt szolgálja, hogy a hatalom minél kényelmesebben manőverezzen, ahonnan végül az emberek számára nem marad más, csak az alkalmazkodás. A szabad gyülekezés kiüresítése nem egy záró fejezet, hanem egy állomás ebben a soha véget nem érő zsákutcában.
Akik e folyamat egyes lépéseit bagatellizálják, vagy akár örömmel fogadják, nem számolnak azzal, hogy a szabadság csonkítása egy lavinaszerű folyamat, mely előbb-utóbb mindenkit elér. Martin Niemöller híres szavait talán soha nem volt aktuálisabb idézni: „Először a kommunistákért jöttek, s én nem emeltem szót… Aztán jöttek a zsidókért… Aztán eljöttek értem, és ekkorra már nem maradt, aki szóljon.”
Ez már nem csak az úgynevezett „hivatásos rettegőkről” szól. Ez mindenkit érint, aki nem akar egy olyan országban élni, ahol a jogok és szabadságok csupán illúzióként maradnak fenn. Megint világossá vált: a demokrácia nem vész el egyetlen napon – hanem nap mint nap, csendes, de könyörtelen csapások alatt hullik szét.
Forrás: nepszava.hu/3272734_a-hivatasos-rettegok-igaza
