A NÉVTELEN ÁLDOZATOK EMLÉKÉRE
Ma negyven éve annak, hogy Molnár Csilla Andrea, a tragikus sorsú szépségkirálynő öngyilkosságot követett el. E jeles évfordulón a média újra megidézi életének keserű fordulatait, emlékezve arra a pillanatra, amikor 1985-ben elnyerte a legszebb nő címét Magyarországon. Emlékezésem célja azonban nem csupán vele foglalkozni, hanem arra is figyelmet irányítani, hogy ez a tragédia nem csak az ő sorsát érinti, hanem sok más fiatalét is, akik szintén a névtelenség homályába vesztek.
„A szépek szépe, mondd, hova lett?” – fogalmazódik meg a kérdés, ami nem csupán Molnár Csillára vonatkozik, hanem minden olyan fiatalra is, aki hasonló fájdalmakkal küzd. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a kamaszkori öngyilkosságok a leggyakoribb halálokok között találhatóak, a fiatalok körében a 2-4. helyen állnak.
A 15–19 éves korosztályban az öngyilkosságok miatti halálozási arány körülbelül 4-5 eset százezer főre vetítve. Jelenleg Magyarországon a fiatalok körében körülbelül 460-480 ezer kamasz él, tehát évente megközelítőleg 20-25 fiatal dönt úgy, hogy véget vet az életének. Ez a szám korábban még aggasztóbb volt: például 1995-ben 74 kamasz öngyilkosságát regisztrálták, mely 2013-ra 22-re csökkent. Az elmúlt 40 évben összességében több száznál is több fiatal döntött úgy, hogy eldobja magától az életét, és a kísérletek száma a halálesetek 10-20-szorosa lehet.
Most nem kívánom elemezni, mi állhat a háttérben, amikor egy középiskolás úgy érzi, hogy elég volt; csupán arra kérem önöket, hogy egy percre álljanak meg és gondoljanak ezekre a gyerekekre, és a családtagjaikra. Mert a több ezer kamasz, aki ehhez a sorshoz jutott, talán sosem volt szépségkirálynő, de haláluk éppen olyan tragédia, mint Molnár Csilla esetében. Családtagjaik és barátaik gyásza, fájdalmuk ugyanolyan mérhetetlen, mint ahogyan azt Molnár Csilla szerettei élik meg.
Róluk azonban nem írnak cikkeket, nincsenek riportok, és senki sem kutatja a mögöttes okokat, hogy miért döntöttek így. Mi okozhatta nekik annyira a fájdalmat, hogy inkább megszabaduljanak az élettől, mintsem hogy továbbra is vívjanak?
Ha ma a közönség egy könnycseppet elmorzsol Molnár Csilla Andrea emlékére, azt kérem, tegyék meg a többi, névtelen áldozat emlékére is. Ők is megérdemlik a figyelmet és az emlékezést.
