Politikai szembesítés a Médiapiacon
Olykor előfordul, hogy úgy kapaszkodnak egymásba a komponensek – a téma, az időpont, a szereplők –, hogy a beszélgetés drámai izzást kap. Ez történt a YouTube-on futó Médiapiac minapi podcastjában, amelyet szeptember 4-én láthattunk az ATV-n.
A műsor 2025-ben indult a Naphíre.hu Kft. által újraindított, azonos című portál keretei között. Média és politika között ingázik, jó színvonalon, érdekes tartalmakkal, mint annyi más podcast. Mi dobta akkor a magasba az említett adást?
Boros Tamás műsorvezető Navracsics Tibor és Ferencz Orsolya Polgári Demokraták kezdeményezésével kívánt foglalkozni. Ám végül ez csak kiindulópont lett, mert felfedezett benne egy mélyebb, fontosabb és drámaibb témát: miért tartottak ki ezek az emberek a Fidesz politikája mellett?
Az idei vesztes választások után megfogalmazott kritikájuk mellett elmerültek-e önvizsgálatban, saját felelősségük tisztázásában? Boros Navracsicsot hívta meg a műsorba, és igen alaposan felkészült. Nem egyszerűen az alanyából, hanem azokból az eseményekből, kijelentésekből, amelyeknél nehezen kerülhető meg az állásfoglalás felelőssége. Mindez persze kevés lett volna, ha Navracsics Tibor nem vállalja a próbatételt, vagy a műsor valamelyik pontján felkapja a vizet.
A beszélgetés egy pont után katartikus feszültségig izzott. Kicsit emlékeztetve Szabó István 2001-es, Ronald Harwood darabja alapján készült filmjére, a Szembesítésre. Ott egy amerikai tiszt vizsgálja a híres karmester, Wilhelm Furtwängler nácikhoz való lojalitását. Vallatásokra hasonlító beszélgetéseken igyekszik ráébreszteni a karmestert (döntően morális) bűnrészességére, aki a művészet autonómiájával, a zene éteri, humánus ragyogásával, tájékozatlansággal próbál védekezni. A tiszt azonban nem enged kibúvót: „Elítélem a mocskos gyávaságáért! Kukorékolt a trágyadombon!” Furtwängler belül megtörik, igaz, kifelé csak annyit ismer el, hogy idejében távoznia kellett volna Hitler Németországából.
A podcast csaknem ugyanilyen mélységű szembesítésbe tereli Navracsicsot, a Fidesz kulturált, emberi arcát. Ha most polgári demokraták közösségére vágyik, miért szolgálta a polgári demokrácia csaknem teljes eltiprását? A védekezés: nem értettem mindenben egyet a Fidesz politikájával, a véleményemet meg is fogalmaztam, ennek jele volt az is, hogy idén csak egyéniben indultam. Boros azonban kemény anélkül, hogy sértő lenne vagy vizsgálóbírói szerepbe billenne. De hát nyilvánosan miért nem fogalmazta meg a kritikáját? Miért nem ösztönözte szakításra, ami számára nem volt elfogadható? A tudós politikus tisztesen, diplomata-vitakultúrával védekezik, magyarázkodik, kisebbíti szerepét a döntésekben, de tekintetében többször is villan a zavar, a felbolydított lelkiismeret.
A beszélgetés talán legdrámaibb része, amikor Navracsics a politikai kultúráról beszél. Le kell tudnunk ülni egymással, ő mindig leül bárkivel, tudnunk kell bocsánatot kérni egymástól, ő szokott, szemben például Magyar Péterrel. De ha megvan a bocsánatkérés, ő újra leül az illetővel. A műsorvezető azonban felhánytorgatja, hogy a Fidesz élen járt a sértésekben, a megalázó kommunikációban, mondván, azt miért tudta vendége elviselni. A többszöri hárítás után – jó, így meg úgy, nem én mondtam – Boros elkezd olvasni egy listát, főleg Orbán kijelentéseiből: „jön a húsvéti nagytakarítás, átteleltek a poloskák”, „guruló dollárok”, „dollárbaloldal”, „brüsszeli alázatos cselédek”, a politikai ellenfelek „ügynökök”, „háborús uszítók”, „én nem szoktam más férfiak szoknyája mögé bújni” (Vona Gáborral kapcsolatban), „a kormányzáshoz komolyabb eszközre van szükség, mint egy szemöldökcsipesz”, „gazdaállat”, „élősködők”, „aki a baloldalra szavaz, a háborúra szavaz”. Majd megkérdi: Orbánnak is bocsánatot kellett kérnie ezekért, hogy Navracsics tárgyaljon vele? Válasz: „Ezek nem rám vonatkozó kijelentések. Kérje az a bocsánatkérést, akire vonatkoznak ezek az ügyek…”
Ítélkezés természetesen nem hangzik el az adásban. De a nézőt elég impulzus éri, hogy hozzon magában valamit. A felkavaró podcast üzenete ennél is lényegesebb. Olyan rendszerszintre emelkedő antidemokratikus politikai gyakorlat alakult ki a 2010 utáni Fidesz-éra alatt, amelyért a volt kormányzati oldal minden szereplőjének vállalnia kell a felelősséget. Amennyiben kitérnek a teljes szembesülés és számvetés elől, azt jelzik, továbbra is az autoriter, illiberális irányvonalat képviselik. Hiteltelen a részvételi szándékuk egy új polgári demokratikus Magyarország formálásában.
