Feszültség egy vidéki kórház ortopédiai osztályán: kevés szék, hosszú várakozás
„Azt ígérték, megreformálják az egészségügyet, aztán tessék, itt leszünk délutánig” – hangzott el egy vidéki kórház ortopédiai osztályának folyosóján, ahol hajnaltól estig várakoztak a betegek. A sorukra várók között a feszültség odáig fajult, hogy szóváltásokba, politikai vitákba torkollott.
Az osztály folyosóján mindössze három széket helyeztek el, miközben a többség térd- vagy csípőprotézisre várt. A regisztrációs cetli szerint érkezők és az érkezési sorrendben várakozók között vita alakult ki arról, ki mehet be előbb. Volt, aki reggel hét óta állt sorban, és nem akarta beengedni a később érkező időpontosokat.
A rendelés reggel nyolckor kezdődött volna, de az orvos késlekedett. A folyosó zsúfolásig megtelt, az ajtó a folyamatos betegszállítás miatt nyitva maradt. A három szék hamarosan vetésforgóban cserélt gazdát: először egy bot is elég volt az ülőhelyhez, később már legalább két bot, hajlott kor és hát kellett hozzá. A többiek állva vártak, ami rontotta a hangulatot.
Az elégedetlenség először a kórház ellen irányult, amiért a vizsgáló elé csak három széket tettek ki. Később a felelősök köre kiszélesedett, és a várakozás politikai vitába csapott át. Egy hetvenes évei felé járó asszony azt panaszolta, hogy februárban még fél óra alatt végzett, most viszont délutánig kell várnia. Férje csitítani próbálta, de az asszony nem hagyta magát: „Azt mondták, megszűnnek a várólisták, de egyre csak többen vagyunk” – jelentette ki.
Egy ötvenes éveiben járó férfi öltönyben azt válaszolta, hogy négy hónap alatt nem lehet eltüntetni egy kétéves várólistát, és tizenhat év rombolását nem lehet hetek alatt rendbe hozni. A vita ezután a benzinárra, a gázárra és a kormány politikájára is kiterjedt. Egy virágmintás ruhájú nyugdíjas nő szerint a miniszterelnököt fogják visszasírni, ha télen megfagy a családja. Erre hátulról azt kiáltották: „Ennyi esze csak egy fideszesnek lehet.” A szóváltásba mások is bekapcsolódtak, és elhangzott a „Mocskos tolvajbanda!” felkiáltás is.
Egy harmincas éveiben járó, mankóra támaszkodó, bekötött térdű férfi szerint áprilisban az ország elküldte a kormányfőt, és már senkit sem érdekel, amit mond. Hozzátette: olyan, mint Gyurcsány volt, aki a videóiban filozofálgatott, pedig csak a mémgyárosoknak adott alapanyagot. A maga Orbánja is megy a szemétdombra, ahová való – jelentette ki. Egy padon ülő néni visszakérdezett: hogyan lehet ilyet mondani egy emberről. A férfi visszavágott: miért, poloskázni lehet, meg hazaárulózni, meg selyemmajmozni? A vita egyre élesebb lett, amíg ki nem nyílt az orvosi szoba ajtaja.
Az asszisztensnő bekérte a papírokat, és a harci láz alábbhagyott. A várakozás azonban folytatódott. A betegek a műtéti időpontokról és a várólistákról beszélgettek. Egy virágmintás ruhájú nő elmondta, hogy a főorvos szerint márciusban meg tudják műteni a bal térdét, a jobbat tavalyelőtt műtötték. Egy hetvenes férfi csípőprotézisre vár két éve, és január végére kapott időpontot. Azt is megjegyezte, hogy Pécsen magánban 3,5 millió forintba kerülne a műtét, amit csak az autó eladásából tudna kifizetni, de akkor nem tudna mozogni. Egy ötvenes férfi szerint a térd magánban 2,5 millió, de ő nem azért fizeti a társadalombiztosítást, hogy magánban műttesse magát.
Egy hordszéket szerző asszony szerint az egész egészségügyi rendszer szétrohadt, és az elmúlt negyven évben minden kormány magasan tett rá. A mankós férfi szerint a Fidesz az uniós pénzekből rendbe hozhatta volna, de inkább ellopták. Amikor az asszisztensnő ismét kinyitotta az ajtót, és megkérdezte, ki lesz az első, a mankós férfi a sorszámozós asszonyhoz fordult: „Maga volt itt legelőször.” A virágmintás ruhájú először elképedten nézett, majd rámosolygott.
