A fa árnyékot ad – de közben beszélget a légkörrel is
Az egyre forróbb nyarakon gyakrabban alakul ki talajközeli ózonréteg, ami nagyon erős egészségkárosító hatású az amúgy is szennyezett levegőjű nagyvárosokban. Egy kutatás szerint egyes fafajok nagy mennyiségben termelnek olyan vegyületeket, amelyek növelik ezt az ózonkoncentrációt.
Vannak olyan fafajok, amelyek nem javítják, hanem a hőség hatására jelentősen rontják a városok levegőjét. Egy kutatócsoport azt mérte fel, hogy egyes fafajoknak milyen hatásuk van a levegő minőségére. A fák által kibocsátott illékony szerves vegyületek mennyiségét, illetve az egyes vegyületek típusát mérték meg. Különösen az igen nagy reakcióképességű izoprénnel foglalkoztak, mivel ezt minden fa kibocsátja, de fajonként nagyon eltérő mértékben. Ezek a vegyületek kulcsfontosságúak a felszínközeli ózon kialakulásában.
A kutatók Pekingben végeztek méréseket, és összesen 766 illékony vegyületet azonosítottak, ezek közül 199 biztosan a városban került a levegőbe. Bár az összes illékony vegyület alig tizedét bocsátják ki a növények, ez a tíz százalék mégis nagyon fontos, mivel ezek adják a városi levegőben az ózon kialakulásáért felelős vegyületek több mint felét.
A témával kapcsolatban Gubacsi Attila Zoltán kertészmérnököt kérdezték. Elmondta: a helyzet összetettebb annál, mint amit egyes címek sugallnak. A fa nem ózont bocsát ki, nem termel mérges gázt, és nem válik környezetszennyezővé. A probléma akkor alakul ki, amikor a növények természetes izoprénkibocsátása kölcsönhatásba lép a városi levegő más összetevőivel. A közlekedésből, fűtésből és égési folyamatokból nitrogén-oxidok kerülnek a levegőbe. Ha ehhez hozzávesszük a nagy meleget és az erős napsütést, beindulhat egy fotokémiai folyamat, amelynek egyik eredménye a felszínközeli ózon kialakulása. Ezért nem igazán szerencsés úgy fogalmazni, hogy bizonyos fák rontják a levegőt. A kérdés a klímaváltozás miatt vált különösen fontossá, hiszen minél melegebb a levegő, számos növény annál több izoprént bocsáthat ki. Közben a hőség és az erős napsugárzás is kedvez azoknak a kémiai reakcióknak, amelyekből felszínközeli ózon keletkezhet.
A kertészmérnök szerint nem kevesebb fa kell, hanem jobb döntések. A városoknak egyre több árnyékra lesz szükségük, a fák párologtatnak, árnyékolják a burkolatokat és az épületeket, élőhelyet adnak, segítik a csapadékvíz kezelését és mérséklik a városi hőszigetet. A tanulság az, hogy a fafajválasztás sokkal összetettebb szakmai kérdés, mint korábban hittük. Ma már nem elég azt kérdezni, hogy az adott fafaj gyorsan nő-e, bírja-e a szárazságot, nem nyomja-e fel a járdát. Azt is érdemes vizsgálni, mekkora lombkoronát nevel, mennyi vizet igényel, mennyi ideig élhet az adott helyen, milyen ökológiai értéket képvisel, mennyire allergén, és bizonyos városi környezetekben azt is, milyen illékony szerves vegyületeket bocsát ki. Nincs jó és rossz fa, csak jó és rossz helyre ültetett fa.
A növények által kibocsátott vegyületek egészen más szerepet is játszhatnak a légkörben. Miután a levegőbe kerülnek, különféle kémiai reakciókon mennek keresztül. Az átalakulásuk során olyan apró részecskék keletkezhetnek, illetve növekedhetnek tovább, amelyek később akár a felhőképződésben is szerepet kaphatnak. Ezekre a parányi részecskékre vízgőz kondenzálódhat, így alakulnak ki a felhők apró cseppjei. Ebből persze nem következik, hogy ha több fát ültetünk, másnap esni fog, de az már bizonyos, hogy az erdők és a légkör között folyamatos kémiai kapcsolat működik. A növények nem passzív tárgyak a tájban, hanem aktív szereplői a légköri folyamatoknak.
A szakember szerint itt az ideje másként beszélni a városi fákról, amelyek egy komplett élő rendszer részei. A jövő városi fásításának sem egyszerűen arról kellene szólnia, hány példányt sikerült elültetni, ennél sokkal érdekesebb kérdés, hogy milyen városi ökoszisztémát építünk velük. A fa nem utcai bútor, és nem is egyszerűen egy zöld napernyő. Élő kémiai rendszer, vízpumpa, klímaberendezés és ökoszisztéma egyszerre.
