„Merjünk beszélni a minket ért traumákról” – Csapó Dóra Gabriella kiállítása a Bázis. terében
2026. február 6-án nyílt meg Csapó Dóra Gabriella „Elmosódik minden az orrhegyünkről nézve” című kiállítása a Bázis. terében. A tárlat fő témája a traumák feldolgozása és az ehhez kapcsolódó személyes élmények kifejezése. Csapó arra ösztönöz, hogy merjünk beszélni azokról az árnyékokról, amelyek életünket beárnyékolják.
Az árnyék mint optikai és lelki jelenség
A kiállítás címével már a belépés előtt kétségeket ébreszt a látogatóban: mi is vár rá a Bázis. terében? Az alkotások választéka, beleértve festményeket, cianotípiákat és egy installációt, egyúttal bemutatja az alkotó sokoldalú technikai megközelítését is. A tér különösen alkalmas arra, hogy a művek egymás mellett „működjenek”, együttes hatást gyakorolva a nézőre.
Kreatív együttműködés a kurátorokkal
Csapó Dóra elmondta, hogy a tárlat létrejötte körülbelül egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor a kurátorok, Zachar Veronika és Végh Dóra, közösen gondolkodtak azon, hogyan lehetne bemutatni az alkotásokat. Az eredeti elképzelés egy festménykiállítás volt, de a helyszín keresése során, amely a Bázis. közösségi kezdeményezése keretein belül zajlott, a koncepció kifejlődött és bővült.
Az árnyékok személyes dimenziója
Csapó beszél az árnyékról, mint optikai jelenségről, amely a test torzított másaként funkcionál, de ugyanakkor mélyebb lelki jelentőséggel is bír. Számára az árnyék nem csupán egy személytelen figura, hanem a saját démonainkat jelképezi, amelyek a személyiségünk elválaszthatatlan részét képezik. Ez a megközelítés erősen összefonódik Carl Gustav Jung eszméivel, de Csapó hangsúlyozza, hogy az árnyékot nem szabad elfojtani, hanem meg kell tanulnunk együtt élni vele, elfogadni azt.
Kísérletezés különböző médiumokkal
A kiállítás egyik különlegessége, hogy Csapó nem csupán festmények révén közelítette meg az árnyékot. Az anyagok váltogatása és a különböző technikák alkalmazása lehetővé teszi számára, hogy új perspektívákból ragadja meg a témát. Az organza, mint áttetsző textil, különös jelentőséggel bír, hiszen állandóan változó árnyékokat hoz létre, azaz a néző számára dinamikus élményt biztosít.
A gyermekkor és a személyes tapasztalat
Csapó visszaemlékezik, hogy gyermekkorában mennyire fontos szerepet játszottak az árnyékok a játékainak részeként. Ez afajta interakció az árnyékkal, ami akkor a képzeletbeli barátjává vált, később mély hatással volt munkásságára, ahogyan az önmagáról készült önrajzok torzítottságából is inspirációt merített.
Fizikai tapasztalat és személyes vallomások
A kiállítás során a textilek között haladva a nézők szimbolikusan „belelépnek” Csapó Dóra világába. A textilinstalláció mögött azonban nemcsak vizuális, hanem erős érzelmi töltet is áll, hiszen a bemutatott darabok mögött személyes vallomások rejtőznek, amelyeket ismerősök osztottak meg, s amelyek a traumáik feldolgozását célozzák. Ezek a történetek hallgathatóak és olvashatóak a térben, megerősítve a látogatók kapcsolatát az alkotásokkal.
A kiállítás üzenete
Csapó Dóra Gabriella célja, hogy a látogatók távozása után merjenek saját traumáikról beszélni, hiszen csak így érhetjük el a fejlődést és az önelfogadást. A kiállítás, amely február 20-ig látogatható, arra ösztönzi a közönséget, hogy nyissanak a diszkusszió felé, és ne féljenek feltárni belső árnyékaikat.
Információk
Kiállítás címe: Elmosódik minden az orrhegyünkről nézve
Helyszín: Bázis. (Budapest, VIII., Horánszky utca 25.)
Kurátorok: Zachar Veronika és Végh Dóra
Megtekinthető: február 20-ig
