A progresszió nyomában egy stagnáló világban
Mi történik akkor, amikor a rezsicsökkentés és a nemzeti kultúra vélt védelme sem ellensúlyozza az alig burkolt hatalmi mohóságot? Egyesek számára egyértelművé válik, hogy a jelenlegi politikai rendszerrel való kiábrándultság elkerülhetetlen. De vajon egyáltalán van-e hová menni? Az európai határok megnyitásával sokan próbáltak kapaszkodót keresni más országok stabilitásában. Rend, kiszámíthatóság, jobb közszolgáltatások vagy éppen magasabb fizetések – mindez első pillantásra csábító. Ám a valóság az, hogy bárhol a kontinensen ugyanaz a képlet köszön vissza: a jóléti állam stagnál, miközben a perifériáján erősödik a szélsőjobboldal árnyéka.
Nagy-Britanniától Franciaországon Át Kelet-Európáig, politikai színtéren alig található igazán előremutató alternatíva. Talán csak a skandináv modell sugall még valami halvány reménysugarat. De mit tehet az ember, ha mindenhol ugyanazok a társadalmi dilemmák, fojtogató politikai rendszerek és kulturális kiüresedés uralkodik?
A kultúra ígérete és csalódásai
A kulturális menedék keresése sem ígér valódi szabadulást. Bár bőven akad színvonalas zenei, irodalmi és színházi alkotás, a művészet világa túlságosan kötött és számító lett. Hol van már a múlt szenvedélyes újító lendülete? Hiányzik az avantgárd szelleme, a modernizmus frissessége és az emberi jogokért kiálló harsány humanizmus. Az új hullámok eltűntek, az alkotásokból hiányzik az a forradalmi szikra, amely egykor éltette a kultúrát.
A múlt előremutató progresszivitása, mint például az 1960-as évek sci-fi sorozatai, mára nosztalgiává vált. Az „Orion űrhajó fantasztikus kalandjai” egy idealizált világot festett le, ahol az emberiség egységesebb és haladóbb volt. Az efféle alkotások az ökológiai, technológiai és társadalmi kérdéseket már akkor érintették, amikor ezek a problémák még csak kibontakozóban voltak. Ma viszont, ebben a „példátlan technikai forradalom” korában, a valódi progresszió úgy tűnik, lemaradt az innováció mögött.
A mai világ: technikai előrelépés társadalmi romlással
Bár a technológia új szintre lépett, társadalmi szempontból szinte regresszió zajlik. Az internet és az energiaforrások fejlődése nem tudta megfékezni a társadalmi egyenlőtlenségek növekedését. Inkább tovább tágul a társadalmi olló, a neoliberális modellek következményeként csökkennek a szociális kiadások, a jóléti állam pedig egyre gyengül. Mindezek tetejébe a politikai világtérkép újabb és újabb konfliktusokat generál Európában, a Közel-Keleten és a globális erőközpontok között.
A szélsőjobboldal térnyerése, vallási fanatizmus és háborúk határozzák meg a világ jelenét, miközben a kultúra marginalizálódik. A közösségi hálók, amelyek valaha véleménynyilvánításra és interakcióra szolgáltak, egyre inkább az üzleti érdekek, politikai manipuláció és médiahatalom eszközévé válnak. Az egykor berobbanó progresszív hullámok mára csupán halk visszhangokká zsugorodtak.
Új levegő után sóvárgás
A kulturális megújulás és a szellemi vitalitás igénye égetőbb, mint valaha. A Kereszthuzat nevű kulturális kollektíva felismerte, hogy a bezárkózás a stagnálás biztos útja. Az ő álláspontjuk szerint újra kell nyitni a teret a vélemények, viták és a konstruktív párbeszéd előtt. Bemutatkozó eseményükön megjelent magazinjuk első száma az elidegenedés témáját járta körül, széles spektrumon ábrázolva ezt festményekkel, fotókkal, versekben és elemzésekben. Friss szelek, új impulzusok kellenek – ez az, amit próbálnak elérni.
Az igény kimondhatatlanul erős: új lendületre, új inspirációkra van szükség. Hogy mindez megvalósul-e, a jövő titka; ám a jelen állapot megbéklyózottsága egyértelmű. Több kell a nosztalgiánál, több kell a technikai fejlődés hiú ábrándjainál. Valódi progressziót, valódi változást kíván a világ, de talán még inkább azok, akik benne élnek.
Forrás: nepszava.hu/3279156_kepzelt-riport-egy-progressziv-orszagrol
