A tűzijáték ünnepe: Tradíciók és környezeti hatások
Mintha Szent István öröksége lenne, hogy a tűzijátékokkal legalább fél órát kéne szórakozni a magyar égbolton. A legutóbbi tűzijátékok során, melyek Budapestet és Málagát is magukban foglalták, sok mindent megfigyelhettünk és átélhettünk. A pesti fényjáték szemet gyönyörködtető volt, ahogy a házak fényei cikáztak az égbolton, míg Málagában az ünnepi sokadalom, a Feria de Málaga keretein belül, más hangulatot teremtett.
Málagában, ahol a katolikus királyok 1487-ben visszafoglalták a várost a móroktól, fergeteges fesztivál zajlott, tele flamencóval, utcabállal és koncertekkel. A helyiek éjszaka tartják a tűzijátékot, úgyhogy míg Budapesten már kilenckor kezdetét veszi a műsor, Malaga napnyugta után, éjfélkor indítja a szórakozást. Látványos, ugyanakkor egy szokatlan célt szolgáló esemény volt, ahol a szórakozás mellett arra is rá kellett döbbennem, mennyire megőrizzük a környezetünket.
Az első órákban a tűzijátékra készülve feltűntek az elöl ülni vágyó nézők, akik számára a legjobb helyek hatalmas harcot jelentettek. A tengerparti show, amely a kikötőből indult, sokkal szebb látványt kínált a közeli nézőknek, mint a házak mögött. A látványosság persze nem maradt el, ám a hulladék, ami a rendezvény után maradt, sokkoló volt. Gyűjtöttem a tűzijáték után a műanyagot és egyéb szemetet, amelyek a vízbe kerültek; egyértelmű jelei annak, hogy a szórakozásnak milyen nagy környezeti költségei lehetnek.
Míg Málagában a tűzijáték élvezetét kísérte a hulladék gyűjtése, hozzátartozott a budapesti élményekhez, hogy a Duna rejtett mocskaiba feledkezünk bele. A kiemelve a két város közötti különbségeket, Budapest fényei és lézerjátéka monumentálisabbnak tűntek, ám ezek is elkerülhetetlenül érintettek a környezetvédelmi szempontból. A drónshow is lenyűgöző volt, de a hagyományok iránti tisztelet és a kellő belátás, hogy esetleg az ünneplés helyett a bolygónk védelmén lenne a hangsúly, elgondolkodtató kérdésekre vezetett.
Valószínűleg elérkezik az idő, amikor rájövünk, hogy több figyelmet és energiát kellene fordítani a valós környezeti problémákra, mint a tűzijátékokra. A közszolgáltatások tervezetei, a vízügyi és energetikai helyzet nagymértékben befolyásolják a közeljövőt, s talán egy alkalmunk lesz majd úgy ünnepelni, hogy a Természet iránti tiszteletet hangsúlyozzuk.
Talán az lesz bölcs döntés, amikor felállunk, és nem a tűzijátékokat nézzük, hanem a Föld védelmén munkálkodunk. Épp itt az idő, hogy a szemetet összeszedjük, és figyelmet szenteljünk a minket körülvevő világnak: a tengereknek, tavaknak, folyóknak, állatoknak és fák milliárdjainak, akik védelmünkért kiáltanak, ha minket elfoglal a szórakozás.
