Az alkotmány árnyékában
A történelem során hosszú utat tett meg a szuverenitás eszméje. Kezdetben az államhatalmi piramis csúcsán ülő uralkodó testesítette meg, míg a felvilágosodás korától kezdve ez a fogalom a népre helyeződött át. Ez az a gondolat, amit a Magyar Köztársaság alkotmánya is kifejezett: „a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé, amely a népszuverenitást választott képviselői útján, valamint közvetlenül gyakorolja”. Ez az elv a demokrácia alapköve: a hatalom forrása és jogos birtokosa maga a nép kell hogy legyen.
A helyzet azonban radikálisan megváltozott 2010 után. Az új, Fidesz által bevezetett Alaptörvényben a népszuverenitás fogalma torzult. A nép többé nem a hatalom közvetlen birtokosa, csupán annak forrása. A hangsúly elmozdult: a közvetlen hatalomgyakorlás lehetősége szinte megszűnt, a népszavazás intézménye pedig csupán jelképes maradt, mivel azóta egyetlen érdemi eredmény sem született ezen a téren. A végrehajtó hatalom ezzel gyakorlatilag minden kontrollt és legitimitást felülírt, amelyet korábban a népszuverenitás jogelve biztosított volna.
A nép és a hatalom viszonya
Indokolt a kérdés, hogy milyen alapon fosztották meg a népet hatalmától azok, akik korábban Magyarország régi alkotmányára esküdtek fel? Az árulás gyanúja erős, a jogi alapok rendkívül ingatagok. Az új rendszer kiépítése mögött meghúzódó cél azonban világos: megteremteni az alapot egy olyan „szuverenitásvédelmi” kampányhoz, amelynek valóságos tárgya nem a nép vagy az állam, hanem egyetlen személy, Orbán Viktor hatalmának kikezdhetetlensége. Ennek érdekében a hatalmat egyre inkább a nép kárára és ellenében gyakorolják, önkényes döntésekkel, ami szembemegy a demokratikus elvek alapvető normáival.
A nép szuverenitásának leépítése a sajtószabadság elleni támadásokban is tetten érhető. Az információhoz való szabad hozzáférés lényeges eleme a demokratikus döntéshozatalnak. Az elmúlt években azonban a független média háttérbe szorításával emberek milliótól vették el a tájékozódás lehetőségét. A nélkülözhetetlen eszközök híján hogyan lehetne bárkinek is a jogaiban szabadon, felelősen és tájékozottan dönteni választások idején?
Állami szuverenitás vagy személyes hatalom?
Az állami szuverenitás, amelyet a kormány gyakorta hangoztatott, valójában szintén megcsorbult. Magyarország döntési szabadsága nemhogy növekedett volna, hanem csökkent, miközben folyamatos konfrontációba került az Európai Unióval. Egykori európai partnerei eltávolodtak, nemzetközi szövetségei helyét olyan kapcsolatok vették át, amelyek inkább destabilizálják az ország helyzetét. Mindez súlyosan rontotta a magyar állam nemzetközi helyzetét, és csökkentette azoknak a közösségeknek az érdekérvényesítő képességét, akiket képviselnie kellene.
De a leplezetlen valóság az, hogy a szuverenitásért folytatott küzdelem valójában egy személy körül forog. Orbán Viktor hatalmának megszilárdítása érdekében olyan mechanizmusokat hoztak létre, amelyek inkább egy középkori monarchiát idéznek, semmint egy modern demokráciát. A felvilágosodás nagy tanításai – amelyek szerint senkinek nincs olyan hatalma, amelyet ne a néptől kapott volna, és amelyet ne a nép érdekében kellene gyakorolnia – mára üres retorikává váltak. A hatalom koncentrációja egyetlen kézben éppen azokat a demokratikus értékeket számolja fel, amelyekért a polgári forradalmak egykor küzdöttek.
Út a középkorba
Az elmúlt évek eseményei azt mutatják, hogy Magyarország politikai rendszere egyre távolodik az európai normáktól, és egy olyan struktúra felé tart, amely a modern demokrácia alapelveit tagadja. A hatalom megosztásának felváltása egyre erősebb centralizációval és a néptől való elidegenedéssel egy valódi politikai visszalépés. Nem véletlen tehát, hogy egyre többször hangzik el: amit ma Magyarország épít, az nem más, mint egy új középkor.
Forrás: nepszava.hu/3271259_uj-kozepkor
