A COVID-19 öröksége: Sikerpropaganda vagy valóság?
Az egészségügyi dolgozók tömegeiben kavart felháborodást az a videó, amelyben a kormány saját sikertörténeteként ünnepelte a COVID-járvány kezelését. Az egyik kormányközeli résztvevő szenvtelen kijelentése – miszerint „az egészségügyi munka természetével jár a szenvedés” – tovább fokozta az indulatokat. A siker a kormányé, míg a kudarc és nehézségek terhe kizárólag az egészségügy dolgozóira hárul – ez az adás üzenete.
A videó gondosan kerüli a valóság bemutatását. Kritikus állapotú betegek tömegei jelentek meg a kórházakban, az ellátórendszer káoszban düledezett a szakemberhiány és a kormányzati inkompetencia súlya alatt. Elavult kórtermek és épületek próbálták kiszolgálni a fertőző betegek özönét, míg az ápolók és orvosok emberfeletti munkát végeztek. Ágyakat cipeltető ápolónők, védőeszközökkel ellátatlan személyzet, az ellátáshoz nélkülözhetetlen szakszemélyzet hiánya – mindez a valóság része volt, mégis teljesen eltűnt a kormányzati propagandából. Helyette maradt az üres sikerkommunikáció.
Kormányzati felelősség és mulasztás
Amikor a kormány a járványkezelés sikerességét saját érdemeként ünnepli, vajon ki vállalja a felelősséget az irányítási hibákért? Ki néz szembe a félrevezetett intézkedésekkel, a káoszt teremtő átszervezésekkel és a tragédiák árnyékával? Tízezrek haltak meg. Kórházból elbocsátott, magukra hagyott betegek maradtak támogatás nélkül, miközben az otthoni ápolási szolgáltatások hiánya mélyítette a szenvedést. Valóban ezt nevezhetjük sikernek?
A helyzet tükrében a kormány vezette narratíva nem csak igazságtalan, de veszélyes is. Eltitkolja az egészségügyi rendszer omladozó valóságát. Családorvosok, ápolók és szakszemélyzet hiánya továbbra is megoldatlan probléma. Miközben a miniszterelnök sikerpropagandát épít, az egészségügy romokban áll.
Demonstrációk és szakmai felelősség
A Magyar Orvosi Kamara kezdeményezésére demonstrációt szerveznek, hogy felhívják a figyelmet az egészségügy tarthatatlan állapotára. Március 8-ára tervezett akció célja, hogy a döntéshozók és a társadalom felismerje a helyzet sürgető megoldásának szükségességét. Azonban a társkamarák, köztük a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara, nem csatlakoztak, inkább zavaros magyarázatokba bocsátkoztak. Üres kommunikáció és tárgyalás látszatmegoldásként – de vajon ez eddig hova vezetett?
A szakmai érdekképviseletek látszólagos közömbössége egy szélesebb problémát tükröz: képtelenek felismerni a történelmi pillanat fontosságát. Az egészségügyi ellátás összeomlásának árnyékában a hallgatás és a cselekvés hiánya súlyos következményekkel járhat. A döntésük nem csak saját tagságukat érinti, hanem minden magyar beteget és hozzátartozót is.
Etikátlan mulasztás és normák
Mikor a szakmai vezetők megtagadják a szembenézést a valósággal, milyen bizalmat várhatnak azoktól, akiket képviselni hivatottak? Hogyan képzelik el a jövőt, ha nem állnak ki az ápolók, orvosok és betegek méltóságáért, ellátásuk biztonságáért? Az a vezető, aki nem cselekszik, bűnrészessé válik a rendszer összeomlásában.
Az egészségügy nem luxusszolgáltatás, hanem mindenki alapvető joga. Az áldatlan állapotok a rossz döntések és mulasztások eredményei. Az etikai kérdés most nem csupán szakpolitikai, hanem emberi. Az orvosok és ápolók munkája nélkül nincs egészségügyi rendszer, nincs gyógyítás. Vajon ez elég ahhoz, hogy végre cselekvés szülessen?
A döntés szabadsága: cselekvés vagy hallgatás
Az egészségügyi dolgozók és érdekképviseleteik előtt ma egy történelmi választás áll. Kiállnak-e azokért, akik nélkülözhetetlenek az egészségügy fenntartásához? Felismerik-e felelősségüket nemcsak saját tagságukkal, hanem a magyar társadalommal szemben is?
Ha ma hallgatunk, holnap még kiszolgáltatottabb helyzettel szembesülhetünk. Az erkölcsi döntés minden résztvevő kezében van.
Forrás: nepszava.hu/3271260_cselekves-vagy-hallgatas
